Vénusz és Mars gyermeke

.

" A múltban rengeteget csalódtam azokban, akiken minden erőmmel segíteni akartam."

.

/Charles Dickens/

.

" Hogy mit kell megbeszélni, azt egyik sem tudta, de tele voltak valamivel, valami simogató, meleg ragyogással, és - szerencsére nem tudták, hogy a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani. "

.

/Fekete István/

.

" Lehet, hogy valaha szebb nőre bukkansz nálam - bár hajdan azt hajtogattad, én se vagyok éppen rút! -, de senki szívében nem találsz majd akkora szenvedélyt, mint az enyémben. Azt hiszed, számít más? Semmi, csak ez. "

.

/Mariana Alcoforado/

.

"Ó, kedvesem, semmi értelme a gyűlölködésnek. Az csak arra jó, hogy megkeserítse az ember szívét. Az emberek ugyanúgy nem tudnak megváltozni, ahogy a bűzös borz sem lehet más, csak bűzös borz. Nem gondolja, ha választhatnának, szívesebben lennének valami más? Én bizonyos vagyok benne. Az emberek gyöngék."

.

.

"És van még valami, amit soha ne felejts el. Nagyszerű lények élnek ezen a földön, fiam, akik úgy járnak-kelnek itt közöttünk, mintha emberek volnának."

/Fannie Flagg/

kép

.

"És volt idő,amikor nem értettem, a Jóisten miért rakott rám annyi terhet, hogy már azt hittem,nem bírom el .De Ő csakis annyit rak rád,amennyit elbírsz és nem többet."

.

/Fannie Flagg/

.

Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.
.
Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.
.
Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját -
minden valami semmivel végződik.
.
Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

.

/Dsida Jenő/

.

" Nem az, hogy boldog, ez most már másként van, olyan az egész, mint mikor egy jó alvásból felébredve nyújtózkodik az ember, és nem üti bele a kezét semmibe. Most már csak azon van, hogy ha nem is örökké, de legalább addig tartson az élete, amíg mindent, de mindent elfelejt. "

.

/Tar Sándor: Lassú teher /

.

Te, ki félszavakból ért...

.

Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,

mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,

s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

.

Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,

s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,

miközben minden perc taszít egyet rajtam.

.

Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,

hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,

ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

.

De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,

lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,

és rímes rejtekemből előcsalogatsz

.

/Sárhelyi Erika/

.

" Soha egyetlen boldog órát nem töltöttem a társaságában, és mégis, a nap teljes huszonnégy órájában azon álmodoztam, milyen boldogság lenne, ha holtomiglan mellette élhetnék. "

.

/Charles Dickens/

.

" Mire az ember megöregszik, megszereti az életet. Mert van papucsa, réklije, meleg szobája, tejeskávéba mártott kalács, aminek rágás nélkül is érzi az ízét; egy öreg könyv, amit föl sem kell ütni, ugyanazon az oldalon kinyílik magától; régi emlékek, amelyek már annyi szomorúságot okoznak, mint egy lassan elszálló madár..."

.

/Galgóczi Erzsébet/