Vénusz és Mars gyermeke

.

Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.
.
Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.
.
Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját -
minden valami semmivel végződik.
.
Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

.

/Dsida Jenő/

.

" Nem az, hogy boldog, ez most már másként van, olyan az egész, mint mikor egy jó alvásból felébredve nyújtózkodik az ember, és nem üti bele a kezét semmibe. Most már csak azon van, hogy ha nem is örökké, de legalább addig tartson az élete, amíg mindent, de mindent elfelejt. "

.

/Tar Sándor: Lassú teher /

.

Te, ki félszavakból ért...

.

Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,

mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,

s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

.

Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,

s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,

miközben minden perc taszít egyet rajtam.

.

Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,

hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,

ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

.

De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,

lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,

és rímes rejtekemből előcsalogatsz

.

/Sárhelyi Erika/

.

" Soha egyetlen boldog órát nem töltöttem a társaságában, és mégis, a nap teljes huszonnégy órájában azon álmodoztam, milyen boldogság lenne, ha holtomiglan mellette élhetnék. "

.

/Charles Dickens/

.

" Mire az ember megöregszik, megszereti az életet. Mert van papucsa, réklije, meleg szobája, tejeskávéba mártott kalács, aminek rágás nélkül is érzi az ízét; egy öreg könyv, amit föl sem kell ütni, ugyanazon az oldalon kinyílik magától; régi emlékek, amelyek már annyi szomorúságot okoznak, mint egy lassan elszálló madár..."

.

/Galgóczi Erzsébet/

.

" Az ember mindig belekapaszkodik az Isten lábába, aztán mindig kiderül, hogy csak üres csizma az, láb és isten nélkül. "

.

/Galgóczi Erzsébet/

.

Karácsony...

" - A karácsony szép ünnep fiam, de a jóságot gyakorolni kéne fiam, nem pedig ünnepelni. "

.

/Véber Károly (szerk.): Mai magyar elbeszélők/

.

"- Azt mondtam, a szüleim egy angliai egyetemre küldtek. Márta sosem kételkedett bennem. Meglepné, ha tudnák, mi mindent kész elhinni az ember olyasvalakinek, akit őszintén szeret - teszi hozzá."

.

/Jodi Picoult /

,

"Ha valakinek az egész életét be kell csomagolnia egy bőröndbe - nemcsak a praktikus dolgokat, mondjuk, a ruhákat, de az emlékeket is azokról, akiket elveszített, és a lányról, aki egykor volt-, mit vigyen magával? Az anyja utolsó fényképét? A legjobb barátnője utolsó születésnapi ajándékát, egy hímzett könyvjelzőt? A félbetépett jegyet egy utazó cirkusz két évvel korábbi előadásáról, amikor lélegzetét visszafojtva látta a levegőben repkedő felékszerezett lányokat és a bátor férfiakat, akik az oroszlán szájába dugták a fejüket? Azért kell mindez, hogy valamennyire otthonossá tegyük a helyet, ahová kerülünk, vagy, mert sosem felejthetjük el, honnan jöttünk ?"

.

/Jodi Picoult /

.

"- Elképesztő, tudatosul bennem, hogyan épülnek egymásra a hazugságok. Úgy fedik el az igazságot, mint a festékrétegek, egyik a másik után, még már azt is elfeledjük, milyen színnel kezdtünk. "

.

/Jodi Picoult /