
" A magány (...) egy madár, amely folyamatosan csipkedi a szívet..
"Vannak sebek, olyan mélyek, a szívhez oly közeliek
hogy még a konyhaablakot verő eső is halálos lehet."
.


" A magány (...) egy madár, amely folyamatosan csipkedi a szívet..
"Vannak sebek, olyan mélyek, a szívhez oly közeliek
hogy még a konyhaablakot verő eső is halálos lehet."
.




Ha most itt lennél,
válladon fénypehelyként
ücsörögne a napsugár,
s hajad ezüstje, akár
a gyémánt, szikrát vetne
a mézszín délutánban.
Ha most itt lennél
a zörrenő lombok alatt,
talán kézfejedre hullna
a közelgő ősz rőt csókja,
és szárnyra kapna
sóhajodtól egy fecskeraj.
Ha most itt lennél,
az ég kékebb volna,
a csönd is szebben szólna,
a rét sem fázna, muzsikálna,
madárbegyben a dal
gyönggyé válna...
...de már nem itt vagy,
s most fűszálakon a hűs szél
harmatcseppek helyett
angyalkönnyet ringat...
.
Ha most itt lennél,
válladon fénypehelyként
ücsörögne a napsugár,
s hajad ezüstje, akár
a gyémánt, szikrát vetne
a mézszín délutánban.
Ha most itt lennél
a zörrenő lombok alatt,
talán kézfejedre hullna
a közelgő ősz rőt csókja,
és szárnyra kapna
sóhajodtól egy fecskeraj.
Ha most itt lennél,
az ég kékebb volna,
a csönd is szebben szólna,
a rét sem fázna, muzsikálna,
madárbegyben a dal
gyönggyé válna...
...de már nem itt vagy,
s most fűszálakon a hűs szél
harmatcseppek helyett
angyalkönnyet ringat...
Ha most itt lennél,
válladon fénypehelyként
ücsörögne a napsugár,
s hajad ezüstje, akár
a gyémánt, szikrát vetne
a mézszín délutánban.
Ha most itt lennél
a zörrenő lombok alatt,
talán kézfejedre hullna
a közelgő ősz rőt csókja,
és szárnyra kapna
sóhajodtól egy fecskeraj.
Ha most itt lennél,
az ég kékebb volna,
a csönd is szebben szólna,
a rét sem fázna, muzsikálna,
madárbegyben a dal
gyönggyé válna...
...de már nem itt vagy,
s most fűszálakon a hűs szél
harmatcseppek helyett
angyalkönnyet ringat...
Ha most itt lennél,
válladon fénypehelyként
ücsörögne a napsugár,
s hajad ezüstje, akár
a gyémánt, szikrát vetne
a mézszín délutánban.
Ha most itt lennél
a zörrenő lombok alatt,
talán kézfejedre hullna
a közelgő ősz rőt csókja,
és szárnyra kapna
sóhajodtól egy fecskeraj.
Ha most itt lennél,
az ég kékebb volna,
a csönd is szebben szólna,
a rét sem fázna, muzsikálna,
madárbegyben a dal
gyönggyé válna...
...de már nem itt vagy,
s most fűszálakon a hűs szél
harmatcseppek helyett
angyalkönnyet ringat...
Andoki sziklakakasok, Ecuador...
.


Szeretném, ha vadalmafa lennék !
.
Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.
Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva gyermek,
Ha keserű könnye pereg,
Felkeresné s könnyeivel
Öntözné meg a tövemet.
Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.
S ha csakugyan vadalmafa lennék,
Volna öröm a földön és
Sehol semmi bú, szenvedés
S a mosolygó fejeket nem
Bántaná az elköltözés.
.
/1921. ápr. 12. József Attila /



A magány szirtjein
Olykor úgy zuhan rám a magány,
mint elítéltre a guillotine,
mintha magam maradtam volna
egy távoli sziget szirtjein.
Kelek és fekszem, akár a Hold,
párnámon jéghideg csillagok,
s az álomtalan éjszakákra
nem hoznak nyugvást a nappalok,
csak bizonyságot, hogy elmaradt
mellőlünk valahol egy érzés,
s a lét e hiánybetegségben
csupán belégzés és kilégzés.
.
/Sárhelyi Erika/
Utolsó kommentek