" Egy fiatalember jelentkezett egy fontos pozícióra egy nagyvállalatnál. Átment az első interjún, és az utolsó interjúján akart találkozni a rendezővel. Az
igazgató látta az önéletrajzát, kiváló álláspályázó volt, mégis megkérdezte:
Kaptál ösztöndíjat az iskolába? -A fiú azt válaszolta: NEM. -Az apád fizette a tanulmányaidat? -IGEN. -válaszolta.
Hol dolgozik az apád? -Az apám kovács.
A rendező megkérte a fiatalembert, hogy mutassa meg neki a kezét.
Puha és tökéletes kezet mutatott a fiatalember.
Segítettél valaha a szüleidnek a munkájukban?
Soha, a szüleim mindig azt akarták, hogy tanuljak és olvassak több könyvet. Ráadásul apa jobban tudja ezt a munkát, mint én.
A rendező azt mondta:
Van egy kérésem! Ahogy ma hazamész, menj és mosd meg apád kezét, és gyere el hozzám holnap reggel.
A fiatalember úgy érezte, magasak az esélyei az állásszerzésre.
Amikor hazatért, megkérdezte az apját, hogy megmoshatja-e a kezét.
Apja furcsának és boldognak érezte magát, de vegyesek voltak az érzelmei. Mégis megmutatta a kezét a fiának. A fiatalember lassan megmosta a kezét. Először vette észre igazán, hogy édesapja keze ráncos és sok sebhelye van.a fizikai munkától. Néhány pattanás annyira fájdalmas volt, hogy a bőre rajtuk megrepedt és kihámlott, amikor megérintette őket.
Először tudta egy fiatalember, mit jelent ennek a két kéznek minden nap dolgozni, hogy ki tudja fizetni a tanulmányait. A kezén lévő zúzódások és hegek voltak az ár, amit az apja fizetett az oktatásért, az iskolai tevékenységéért és a jövőjéért.
Édesapja kezének megtisztítása után a fiatalember csendben állt, majd segített kitakarítani a műhelyt. Azon az estén apa és fia sokáig beszélgettek.
Másnap reggel egy fiatalember bement az igazgatóiba.
A rendező könnyeket vett észre a fiatalember szemében, amikor megkérdezte tőle:
Elmondanád, mit csináltál és tanultál tegnap otthon?
A fiú így válaszolt: -Megmostam apám kezét, és amikor végeztem, maradtam és kitakarítottam a műhelyét.
Most már tudom, milyen értékelni és tudni, hogy a szüleim nélkül ma nem lennék az, aki vagyok. Azáltal, hogy segítek az apámnak, rájövök, milyen nehéz egyedül csinálni valamit. Megtanítottál értékelni a családom segítésének fontosságát és értékét.
A rendező azt mondta: -Ez az, amit keresek az alkalmazottaimban. "Olyan embert akarok felvenni, aki értékeli, hogy segít másokon,. Egy ember, aki ismeri, hogy mások milyen nehézségeken mennek keresztül a feladataik elvégzéséért. Egy ember, aki rájött, hogy nem a pénz az egyetlen célja az életben.
A gyermek, akit kényeztetünk, védünk és mindene megvan, amit akar, fejleszti a „jogosult vagyok” mentalitását, és mindig csak önmagát részesíti előnyben, figyelmen kívül hagyva a szülők, a család és a barátok erőfeszítéseit. Ha ilyen védelmező szülő vagyunk, akkor tényleg szeretetet mutatunk? Vagy segítünk tönkretenni a gyerekeidet?
Nagy házban saját szobát adhatsz gyermekednek, jó ételt, számítógépet, tabletet, mobilt és nagy TV-t, de ha lemosod a padlót, vagy a falat fested, a gyerekeknek ezt is meg kell tapasztalniuk.
Evés után hadd mosogasson testvéreivel, hajtogatja az ágyneműjét vagy főzzön veled, gyomláljon vagy nyírjon füvet. Nem azért teszed, mert szegény vagy, és nem tudsz segíteni. Azért teszed, mert szereted őket, és azt akarod, hogy megértsenek bizonyos dolgokat az életről.
A gyerekeknek meg kell tanulniuk értékelni az erőfeszítést, amit tenni kell azért, hogy minden úgy maradjon, ahogy lennie kell. Olyan nehézségeket kell megtapasztalnia az életben, amelyeket az embereknek le kell győzniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek, és meg kell tanulniuk, hogy egyetlen kudarcon keresztül képesek siker
A gyerekeknek azt is meg kell tanulniuk, hogyan dolgozzanak és játsszanak másokkal, és hogy nem mindig fognak nyerni, de mindig keményebben tudnak dolgozni a céljaik eléréséért. Ha mindent megtesznek, büszkék lehetnek minden erőfeszítésükre."
.
Utolsó kommentek