Vénusz és Mars gyermeke

.

"Ugyan miért van az, hogy az ember akkor szégyelli magát, amikor jó, és nem akkor, amikor rossz?"

.

/Janikovszky Éva/

.

"Sokszor elég letörölni egy fáradt férfi homlokáról az izzadtságot, és máris a simogató kézből eszik. Nem kell ehhez bűbájosság. Hűség, derű és hallgatni tudás - legalábbis a tettetése -, főzőtudomány és figyelem, úgy vigyázni a másikra, hogy az észre se vegye, hogy megóvjuk az ostobaságoktól, örömet lelni és adni minden öleléssel, ez a recept. Tömören: selyemkesztyűbe bújtatott vaskéz."

.

/Isabel Allende/

"Miért követsz, te mocskos bánat, miért lépsz be előttem a szobába, miért fekszel be előttem az ágyba, ahol az öröm vagy a nyugalom várna nélküled, miért érzem nyomodat minden tárgyon, melyet megérintek, minden poháron, melyből inni akarok, minden szájon, amely fölé hajolok? Nem ápollak, bánat, nem melengetlek, nem ünneplem árnyaidat. Ordítva tagadlak, kiabálva követelem az önfeledt és könnyű örömet, nem cifrázlak szép, nemes szavakkal, nem hiszem, hogy te vagy az igazság. Csak azt tudom, hogy vagy. Utállak."

.

/Márai Sándor/

.

"Elkészülni, de nem kikészülni! Mennyi minden múlik akár egy szimpla igekötőn..."

.

/Jókai Anna/

.

"A szeretet számára nincs akadály.

Nincs kő. Nincs beton.

Áthatol tudaton és öntudatlanon.

Nem fárad el,

mázsás terhet cipel, ha kell.

Bár -

Nem, számára nincs halál."

.

/Károlyi Amy/

.

"Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondja majd: "Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás, reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra. Nevezd meg ezt a pillanatot." Mit felelek majd? Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban pillantok magam elé. Ezt felelem: "Igen, voltam boldog is. Egészen biztosan voltam boldog is. Még emlékszem is a boldogságra, itt van szájamban az íze, orromban az illata, idegeimben a feszültsége. Mikor is volt? A gyermekkorban?... Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak. Az ifjúkor, a férfikor?... A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak. Mégis, mikor voltam hát boldog?... Most már tudom: a pillanatban, mely oly közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá."

.

/Márai Sándor/

"Gyanakvással szemlélem magam, ezt a különös ellenfelet, kinek minden titkos gondolatát ismerem, s lépéseit és cselekedeteit mégsem tudom kiszámítani."

.

/Márai Sándor/

.

"A szerelem csak tőmondatokban tudja közölni magát. Mikor a szerelem magyarázkodni kezd, cáfol vagy rábeszél, már nem szerelem, hanem emberi ügylet és szomorú végzet."

.

/Márai Sándor /

"Jó néhány éve rohant már. Sőt, nem csupán rohant, de mindeközben nem élte át az eseményeket. A pillanatokat. Egyik dologból a másikba kapott. Csapongva olvasott, pihent vagy éppen evett. Ha könyvet olvasott, egyre többször azon vette észre magát, hogy miközben falja a sorokat, gondolatai más irányba kalandoztak el. Pihenése zaklatottá vált, gondolatai, teendői, felelősségérzete nehezen engedte szabadulni. Mindez pedig azt eredményezte, hogy felgyorsult körülötte a világ, kezdtek elrepülni mellette az évek. Azt vette észre, hogy peregnek a hetek, miközben kipipálja a kipipálni valókat...S ha visszatekint...Ez ijesztette meg igazán. Alig látott, érzett valamit. Mit csináltam én akkor? Milyen voltam ott? Mit szerettem, mitől féltem? Érezte, hogy ha nem változtat emlékek nélkül marad."

.

/Légrádi Gergely/

.

A bűntudatról:

"Az első bűn elkövetése után rendesen így szól magához a bűnös: - most már mindegy. - És elköveti a másodikat is.
Fontos szó ez. Első bűnét esetleg nagy lelki tusa után követte el, de a másodikhoz nagyon hozzásegíti ez a „most már mindegy". Nem gondolkodik többé, elejti magát. Bénult lélekkel beleveti magát abba, ami már van, s ezzel elejét veszi minden további küzdelemnek, úgy, ahogy ez a szegény Fereniké is tette.
Továbbá: aki bűnösnek érzi magát és a bűnbe mindjobban belesüllyed, rendesen társat is keres a süllyedéshez, másokat is igyekszik magával rántani, mert ha más is elköveti ugyanazt, ez valamelyest mégiscsak mentesíti őt."

.

/Füst Milán/