.
"Amint a búza magva magában rejti az erőt ahhoz, hogy kicsírázzék, szárba szökjék, és termést hozzon, úgy rejti magában az emberi mag is jó vagy rossz tulajdonságait; ahogyan az örökkévaló írás szavai is mondják: „Az én sorsom a homlokomra vagyon írva."
.
/Mihail Sadoveanu/
.
"Szomorú vagyok, mi más lennék?! Azonkívül egyre kisebb gyerek leszek, annak ellenére, hogy rohamosan öregszem. Egyre nagyobb a korkülönbség én és én között. Nyújtják ugyan a kezüket egymás megmentéséért, de túl nagy szakadék van közöttük. Közöttünk."
/Koncz Erzsébet/
.
Madár...
.
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
.
/Nemes Nagy Ágnes/
.
"Van, aki élete során sosem emeli fel a tekintetét a földről. Mások repülésről álmodnak. "
.
/Joanne Harris /
.
"Néhányan úgy vélik, az tesz minket erőssé, ha kapaszkodunk valamibe. Pedig néha az, ha elengedjük."
.
/Hermann Hesse /
.
"Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik."
.
/Paulo Coelho /
.
Szorongatás...
.
A sors durván marokra fog,
s a hajszálrepedéseken
- amíg szorít a vasmarok -
elszivárog az életem.
.
/Horváth Imre/
.
"...meglepetést az Isten sokat ad, és mire várunk, az sose jő el, míg a sosem vártnak utat nyit a sors."
.
/Euripidesz idézet/
"Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról van szó, az emberek hazudnak, titkolóznak, megváltoznak, majd eltűnnek, egyesek egy új arc vagy személyiség mögé, mások sűrű reggeli ködben, egy szikla túloldalán."
.
/Lauren Oliver/
.
Sem emlék sem varázslat ...
.
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.
.
/Radnóti Miklós /
Utolsó kommentek