.
"A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia."
"Ha akarsz valamit, törekedj rá. A reménynek ereje van."
.
/Laini Taylor/
.
"Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot. Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon. Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk. Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk. Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, nem elvárva a mező zöldjét, a virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát. Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen újértelmet adni a fogalmaknak és kötni új barátságot a világgal és magunkkal és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerintés eldobni minden nem a kupacunkba valót. Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla, hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe...végre kinyújtózva önmagunkban. Egyszer így lenne jó."
.
/Boda Magdolna/
.
"- Tudom, hogy a hazugságot néha jóságból, részvétből használják. De nem hiszem, hogy valaha is használna, jót tenne bárkinek.
Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom."
.
/John Steinbeck/
.
"Az ember olyan lény, aki kifeszített kötélen lépked, és rúdjával érzékenyen egyensúlyoz. Rúdja egyik végén ész, öntudat, szellem, másik végén test, ösztönök és mindaz, ami tudattalan, földi, titokzatos. Ezekkel egyensúlyoz, s ez pokolian nehéz."
.
/Aldous Huxley/
.
Marék homok...
.
egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél
.
az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél
.
mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok
.
a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező
.
tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben
.
/Komáromi János /
.
Nől a dér, álom jár...
.
Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
.
Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék,
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.
.
/Weöres Sándor/
.
"Vannak pillanatok, amikor nagyon szeretnénk segíteni annak, akit nagyon szeretünk, de nem tehetünk semmit. Vagy a körülmények nem engedik, hogy megközelítsük, vagy az illető zárkózott be annyira, hogy nem fogad el semmiféle együttérzést vagy támogatást.
Ilyenkor nem marad más, mint a szeretet. Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk."
.
/Paulo Coelho: Mint az áradó folyó/
"Ne szálljon hited magasra, mint a madár, akkor nem fogsz porba csúszni, mint a féreg."
.
/Példabeszédek/
/John Steinbeck: Érik a gyümölcs/
.
"Van azonban egy pillanat, amikor a szenvedélyek hirtelen, se szó, se beszéd, eltűnnek. Hiába a harcos minden bölcsessége, hagyja, hogy legyűrje a csüggedés: hite egyik pillanatról a másikra már nem olyan, mint volt, a dolgok nem úgy mennek, ahogy megálmodta, a tragédiák igazságtalanul és váratlanul következnek be. Ebben a pillanatban csak egy lehetséges út létezik: folytatni. Kitartani, akkor is, ha úgy tűnik, semmi értelme."
/Paulo Coelho: Mint az áradó folyó/
.
A hóesésben...
.
Késő éjjel mentem haza a hóesésben,
kívülem egy lélek se járt már a Béke téren.
De nem! A téren két szerelmes állt összebújva,
hajukat a goromba évszak hóval befújta.
Ölelték egymást önfeledten, nem vették észre,
nem néztek hóra, szélre sem, csak egymás szemébe.
Fehér volt már a tér egészen, de körülöttük
kör támadt, - a hulló pihéket felfogta testük.
Szerelem, ifjúság varázskörében álltak;
tovább siettem, meg ne törjön a szép varázslat.
Kívántam nekik ott magamban sok földi szépet,
s hogy életük ne háborítsák haragos évek.
És akkor is így nézzenek még egymás szemébe,
mikor a tél végképp befesti hajukat fehérre.
.
/Benjámin László/
Utolsó kommentek