Vénusz és Mars gyermeke

.

Uram, miért?

.

"Hála néked, Uram, hogy nőnek

nem teremtettél."

(Ó-héber ima)

.

Uram! Miért teremtettél nőnek?

Ezer kétellyel küzdőnek.

Erős lélekkel, gyenge testtel,

Vállamra rótt súlyos kereszttel.

Erőtlen, gyáván dideregve

Bábeli zűrzavarba vetve,

Ahol könyök könyököt ér,

S a vad jelszó: kenyér! kenyér!

.

Uram! Mért teremtettél nőnek?

Minden reggel szárnyaim nőnek

S alkonyatra letöri az élet.

Uram, perbe szállok tevéled!

Mért adtál elpiruló arcot?

Lehet így megküzdeni harcot?

Miért adtál mimóza-lelket,

Mely egy lehelettől megreszket?

Miért küldtél hófehér mezbe,

Vad, lőporfüstös ütközetbe?

Lehet itt fehéren maradni?

És győzni? Diadalt aratni?

Vae victis. Jaj a legyőzötteknek!

- Uram! Mért teremtettél nőnek?

.

/ Miklós Jutka/

.

"A baj az, hogy mindig a magasba kívánkozunk, mint a buborék, és lehullunk a feneketlenségbe, mint a kő."

.

/Karácsony Benő/

.

"Az igazi csalódás különszobát nyit a lélek házában, s örökre velünk marad."

.

/Darvasi László/

.

"Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek."

.

"Kölcsönvett napok és kölcsönvett világ, amit kölcsönvett szemmel siratunk."

.

/Cormac McCarthy/

.

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."

...

/Vianney Szent János/

.

„Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk...

Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés. Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?"

/ Seneca /

.

"Vannak dolgok ezen a világon, amikben úgy bízik az ember, mint egy biztos fogadásban. Amikor ezek cserben hagyják, amikor elmozdulnak onnan, ahová olyan körültekintéssel helyezték őket, az megrendíti az ember hitét."

.

/Sarah Dessen /

.

Csend van...

Csend van, mikor elmennek a gyerekek
És a ház zajoktól marad üres
Csend van, mikor az újságok kijönnek
Szótlanul érintem termékeny melled.

Csend van, mikor kibontom az ajándékomat
Hatalmas a csend, miután elhagytak
Van csend, amely álomba ringat
Szótlan az idő, amely elmerül... benned.

(De én ma... én ma... de én ma...én ma...
De én ma... én ma... de én ma... én ma...)

Sétáltam... fülemben az eltűnt zene
Majd mikor felnéztem az égre
Nem volt végtelen és nem voltak színek
Én... összezavarva és kíváncsian majdnem
Eltévedtem - figyelmetlenül, lélegzet nélkül

Bárcsak ne félnék a csendtől.

Csend van, amikor becsukódnak a kapuk
S a súlyos lépcsőkről alászállnak az illatok.
Szótlan annak lépte, ki elindul keresésre.
Szótlan a rég várt szerelem hiszekegye.

(De én ma... én ma... de én ma...én ma...
De én ma... én ma... de én ma... én ma...)

Sétáltam... és beleizzadtam a remegésbe
Aztán újra levegőt véve, bátorságot merítettem és mentem előre
Én... időtől elveszve vagy elrabolva
Lesütött szemekkel az alkonyt várva
Én... majdnem hátat fordítva a világnak
Már érzem a békét és örülök a mának

És nem félek a csendtől.
Nem félek a csendtől.

.

/Biagio Antonacci verse...fordította Erdős Olga/

.

Ornella Fiorini: Lányomnak ...

.

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.

.

/Fordította: Erdős Olga/

.

Bűn-szeretet...

...

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.

a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis „önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.

A szeretet „egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.

A bűn csábít,
a szeretet vonz.

A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.

A bűn forral,
a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn „felhajtja" magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.

.

/Simon András/