Vénusz és Mars gyermeke

.

"...attól függ a létünk, hogy hány embertársunknak hiányzunk, s mennyire..."

/Vámos Miklós /

.

Köszönet azoknak, akik utálnak. Ők tesznek erősebbé...

Köszönet azoknak, akik szeretnek. Miattuk oly nagy a szívem...

Köszönet azoknak, akik elhagytak. Megmutatták, hogy semmi sem tart örökké...

Köszönet azoknak, akik maradtak. Megmutatták az igaz barátság jelentőségét...

Köszönet azoknak, akik újak az életemben. Velük kerek az én világom...

/ismeretlen/

.

"Álmokból születtünk, egész életünk álmok tarka szőttese. Sok színű fonálból szövődik, mint a mese."

.

/W. Shakespeare/

.

.

A SZIKRÁZÓ. - Gyönyörű, hibátlan minta!

A VILLOGÓ. - Túl tömött a hímzés.

A SUGÁRZÓ. - A dús varrás színének csomós a fonákja. Fölsérti azt, akire a lepelnek csak a visszája borul...

.

/Jókai Anna/

.

"Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tűnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tűnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak."

 

Delphine de Vigan

.

"Nem vagyok jó. Önző vagyok, meg akarlak tartani, vissza akarlak szerezni. Ennek egy módja van csak: felszabadítalak. Menj el tőlem, keresd meg a világban, amiről azt hiszed, hogy nem találtad meg ebben a házban. Szabad vagy. Csak szabad emberek ismerhetik meg önmagukat, igazi vágyaikat."

/Márai Sándor/

.

"Életében először akkor hagyta el a házat tele táskákkal, azzal az elhatározással, hogy karácsonyig vissza sem tér. (...) Mindig azt hitte, hogy megkönnyebbülés és izgalom járja majd át, amikor elmegy, de amikor végül a taxi eltávolodott, elszakítva a köldökzsinórt, ami idekötötte, rettegést és aggodalmat érzett. Nem attól félt, ami előtte állt, hanem attól, amit maga mögött hagyott."

/Cecelia Ahern/

.

"Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni jól."

/Wass Albert/

.

Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
(...)
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét...

.

/Somlyó Zoltán/

.

Fagyott szárnyak...

.

Kicsit megállt a világ köröttem,

talán a ködbe zuhant tél teszi.

Kicsit lelassult ma a szívem,

viszi a vérem, bánattal teli.

.

Kicsit gubbasztok, fagyott a szárnyam,

ma a repülést hiába vágyom.

Kicsit elfordulok, hogy ne lássam,

hányan didergünk ezen az ágon.

.

/Sárhelyi Erika/

.

Nyarak után...

.

Akácillatú nyarak után

beragyog hozzám a téli hold.

Házamra könnyharmat csepereg.

s üres, mi nemrég teli volt,

Szállnak már szavak szárnyán

rímes emlékek, ködös álmok,

én nem lebeghetek velük,

tudom, s új tavaszra várok.

Lengeti hajam ziláló szél,

s csak hiányaim markolom.

Felsír talpam alatt a jég,

míg őrangyalom kezét fogom.

.

/Szabolcsi Zsóka /