Vénusz és Mars gyermeke

.

Pilinszky János - Miféle földalatti harc

.

  Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.


Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogy csak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!

Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?

Miféle földalatti harc,
s vajjon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?

Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kivánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?

.

"Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét,
és máris részeg tőled minden érzék,
kit oly hiába, nyugtalan kerestem,
hozzám találsz az áldott szédületben,
hogy többé semmi - ugye - nem szakít szét?
mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol
egymásba, egymásnak felelve, mint két
tiszta sor!"

.

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 25. - Budapest, 1981. május 27.)

.

...legyen ez a mai nap az övé, megérdemli a sok gyönyörű versért, amivel minket megajándékozott...

.

Életed olyan , mint egy nagy tükör...és egy nap megreped...aztán lassal tovább és tovább szaporodnak törések benne. Homályos lesz a látásod, csak állsz kimeresztett szemmel, és nem érted. Aztán egy reggel azt veszed észre, hogy az összes darabja leesett, és tisztán látsz a tükör mögé. A szived tiltakozik, nem bírja a képet, ezért becsukod a szemed, hogy ne is láss...de az eszed tudja, hogy az igazság tárult eléd. Annyira fáj...hiszen nem úszhatod meg sérülések nélkül, kaptál pár szilánkot a szivedbe, amiket nem lehet már eltávolítani. Egy gyógyító segítségedre siet, vannak erre technikai  és manuális tanácsai...de hát a szív nem egy motor, ami szív , sűrít , gyújt és kipufog...ettől sokkal bonyolultabb szerv.

.

Keverd a szíved napsugár közé,

készíts belőle lángvirágot

s aki a földön mellén viseli

és hevét kibírja, Ő a párod.

.

/Weöres Sándor /

.

kép

.

Nincs másom...

.

Nincs másom kívüled -

ócska, tépett, foltozott álmodás

talpam alatt "százezer út" göröngye,

mégis mind visszavezet hozzád.

Nyárból őszbe is csak feléd

s ha befurakszik kabátom alá a tél,

szívnek melege, mondd, leszel-e...

s leszek-e még...

.

/Mardi Miriam/

.

Ha az ember megszúrja az ujját és az vérezni kezd, akkor a szervezetünk azonnal kitermel olyan anyagokat, amik a vérzést elállítják, s a sebet begyógyítják. Másnap már nem érzünk belőle semmit. Na most a lelki sebeinkkel is így vagyunk, sőt tulajdonképpen még cifrábban. Mert nemcsak hogy begyógyulnak azok a sérelmek, bukások, balszerencsék, pofonok emlékei, amelyeket elszenvedtünk az életben, hanem működik bennünk, a szervezetünkben valamilyen megszépítő indulat, valamilyen olyan erő, ami átkölti a rajtunk esett szégyent, vagy azt a kudarcot, amit vallottunk.

.
/Örkény István/

.

Csillagkert ...

.

A csend szigetén élek.

Itt járkálok és őrzöm

szép csillagkertemet

fiatal nyírek szőke fátylai között.

Lázasan, vadul és meztelenül

virágoznak a csillagok.

Éjfél körül

ha nézem őket: tiszták,

harmatgyöngyözők, hajnalfrissek.

Fiatal csillagszüzek

1000 elégett

évezred illatát bocsátják

alá az éjben.

.

Ole Sarvig

Sulyok Vince fordítása

.

Madaras vágyakozás ...

.

Ó, ha e hangokból egyberakhatnék

egy madarat

hogy álmomból kirepülhessen

és bele a tiédbe

hogy daloljon a hóról és a tűzről

amíg csak tartanak

az ének üvegtiszta másodpercei.

.

Pia Tafdrup

Sulyok Vince fordítása

.

Bőrödre zöld fényt lop a félhomály

s két szemgolyód egészen elsötétül.

Lehelleted a vállgödrömbe szédül,

nyakamra száll a pilleszárnyú száj.

.

A szíved lüktetése szíven üt,

feszes indák fonódnak derekamra,

te vagy köröttem fönn, lenn, jobbra, balra,

élő koporsó, átfogsz mindenütt.

.

Oldalam bordás tengerpartja mellett

hogyan hullámzik a nyakad, a melled!

Fekszünk, lelketlen, mint az állatok.

.

Megindulnak félelmes áramok

mint fellegárnyas föld felé a villám.

Aztán bokrot von a könny a pupillán.

.

/Weöres Sándor/