Vénusz és Mars gyermeke

"S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál."

Wass Albert

 "A fájdalom és a szerelem rokon abban, hogy az ember nem tud szabadulni tőle. Kíséri, mint az árnyék. A szerelmes elárulja magát, hogy mindig szerelemével foglalkozik. Éppen úgy az, akit keserű bánat üldöz."

 G.Hajnóczy Rózsa

    "Mi van az emberek között?... Maga nem tudja még, hányféle kapcsolat van, az emberek négy-öt fogalommal gondolkoznak, van barátság, szerelem, rokonszenv, bizalom... De van más is, aminek nincsen neve. Van titkosabb és érthetetlenebb kapcsolat is, ami nem barátság, nem is szerelem, s mégis olyan forró és eleven, hogy nem lehet kitérni előle. "

 Márai Sándor

"A zene a legnagyobb kerítő, a legveszedelmesebb csábító. Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől, minden eszközzel fegyelmeztünk - olyan, mint a tavaszi vadvíz, feldúlja az értelem által aggályosan parcellázott, megművelt és megmunkált, szabályozott és fegyelmezett területeket. Ahová a zene kiárad, ott az értelem törvényei nem érvényesek többé. A gyönyörűségben, melyet a zene ad, a halálvágy kéjes megsemmisülésének beteg érzései hullámoznak. A zene támadás."

Mária Sándor

„A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél."

( Anne-Sophie Brasme )

Hova szálltál...

Hova szálltál szerelem

Szárnyad szélét őriztem

Körbe-foglal a szívem

Átlátszó borostyán

Elférsz látod kis helyen

Tömör voltál s végtelen

Mint az Úr az ostyán.

Nemes Nagy Ágnes

Ének...

Nyugodtan nyúlok el a világ végén.

Lábamat lelógatom az erdő szélén,

számban virágod szárát forgatom,

és a semmiség halk dalát dúdolom.

(Frész Ferenc)

Ölelőhely...

Ha beülsz ölembe, munkálni
kezd bennem az átölelés.
Nem hagyom az érzést bujkálni
magamban, mert olyan kevés
az idő, hogy megmutassam.

Frész Ferenc

Gyönyörű dráma

*

Most melletted vagyok

Eláll a szavam,

Mintha templomban

Érezném magam.

Keresztet nem vetek

Mégis aratok,

Ezért egy kicsit

még maradok.

A konyhában

Édesen zokogva,

Halálosan

Egymásért mozogva

Kitört belőlünk

Az ősi hajlam,

Az eszünkre káros,

a testünkre balzsam

Az érzés visszatért,

Vele én is.

Máshol kéne lennem,

Itt vagyok mégis.

Iszonyú élmény,

Gyönyörű dráma,

Megfizetünk érte,

Meg van az ára.

A kimerüléstől

A kifulladásig

A látszat nem csal,

Ez nagyon is látszik.

Csak egymásért,

Bár egymással szemben,

Ha hasad a hajnal

újra kezdem.

A múltunk már a múlt,

Jelen van még a jelen,

A jövőnket olvassák,

Ha nyújtom a kezem.

De én lazán átverem

A jósokat,

Hisz tenyerembe

Magam vésem

A sorsomat...

Baranyi Ferenc

 Könyörgés...

Egy tenyérből másikba. Billeg

le-fel a fél világ velem.

Hát méregess - óvjál te jobban,

mint magam megőrizhetem.

Tenyeredből a tenyeredbe -

alig érinthet bármi más.

Ha senki, te tarthatnál vissza

egységbe zártan, így vigyázz,

így félj, ítélj, emberré rendezz:

széthulltam volna védtelen.

Maradj meg, óvj annál is jobban,

mint magam megőrizhetem.

Raffai Sarolta