EMLÉKEZÉS RÁ…
.
Emlékszel még? Ott él még szívedben?
Látod-e még álmodban, színekben?
Mint egy magnó, újra visszajátszod,
csupán nappal tör reád a gyászod!
.
Mennyi közös emlék köt még össze,
kell, hogy könnyed lelkedet fürössze!
Csukott szemed a…
"Ennek a varázslatos éjszakának szentelve...
Nem a legszebb csillagok hullanak...
A legszebb csillagok azok, akik minden nap melletted élnek, és amikhez annyira hozzászoktál, hogy nem értékeled a jelenlétüket...
A legszebb csillagok az anyukák, akik mosolyogva néznek rád, de…
Nemes Nagy Ágnes: Madár
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott…
Az én csendem...
.
Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék .
.
Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád,…
" Azt hiszem, az életben egészen pontosan meghúzható a fiatalság és az öregség közötti határvonal. A fiatalság az egoizmussal ér véget, az öregség a másokért élt élettel kezdődik. Az én véleményem a következő: a fiatalok sok élvezetet és sok szenvedést kapnak az élettől, mert csak…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,nekem szülőhazám itt e lángoktól öleltkis ország, messzeringó gyerekkorom világa.Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ágas remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepelegy-egy bokor, nevét is,…
Utolsó kommentek