Vénusz és Mars gyermeke

    Áprily Lajos: Nagy tél után   Mikor a hegynek kékül már az orma s a fát a fagy már nem roppantja meg, nagy tél után, foszolva, szerteszórva, sok elhullt szarvast rejt a rengeteg. S találkozik sok élő társ a társsal, testükben érzik még a vad telet, s egymásra néznek szent…

    "Míg az emberek élnek, ott vannak a percek, a csókok, a kacaj, az ölelés, a becéző szavak, a boldogság és a bánat; minden élet egy-egy világegyetem, ami aztán magába omlik, és nem marad utána más, csak néhány tárgy, aminek hirtelen támadt vonzereje a tulajdonos halálából fakad; és hirtelen…

    Egyedül Ködöt szitál az alkonyat, tüsszent a girhes, ritka lomb – Mellemet túrja, döfködi szívem, e szorgalmas vakond Zokon ma semmit sem veszek; vesém pamutgombolyag, hagyom, macskaként játsszon még vele a bársonyos talpú fájdalom Gőzölgő, langy mocsár a park, az idetévedőt elnyeli A…

      "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,Hiába szállnak árnyak, álmok, évek." /Juhász Gyula/

  " Sosem követem el azt a hibát, hogy olyanokkal vitatkozzam, akiknek nem adok a véleményére." / Edward Gibbon/

    " Egy pillanatig úgy éreztem, hogy mindjárt behajítom a batyut a folyóba.Gyűlöltem a háborút.Végül is ki törődik vele, melyik fél győz? Egy a fontos:fejeződjék be, amilyen hamar csak lehet: inkább igazságtalan béket, mint „igazságos ” háborút ."  /Ibusze Maszudzsi: Fekete eső/  

    Paul Verlaine: ŐSZI CHANSON (Tóth Árpád fordítása) . Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón.  S én csüggeteg, halvány beteg, mig éjfél kong, csak sirok, s elém a sok tűnt kéj kél. Óh, múlni már, ősz! húllni…

   Október...   A fény arannyal öntözi mégA szőke akác levelét,De ez a fény, megérzem én,Már októberi fény. Az alkony lila fátyla alattTarka tehenek hada halad,Vígan elbődül, hisz haza tart,De ez már őszi csapat. A kertben tarkán égő színek,Virágok, dúsan vérző szívek,Rajtuk az este harmata…

    / kép  Oksana et Gil oldalárol/   " Hiszem, hogy bármit is teszünk az életünk során, akár jót, akár rosszat, azt végül mindig visszakapjuk valahogy. De a megátalkodott gonoszságot kamatostul." Richard Paul Evans

  " Pedig tudta, hogy remény nélkül reménykedik, s a legrosszabb az volt, hogy látta, nem tehet mást. Nem nagyon maradt egyebe, mint ez a reménytelen reménykedés. Bele kellett kapaszkodnia." /Ottlik Géza: Iskola a határon/