Vénusz és Mars gyermeke

      " Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet,Adott, amit adhatott, kevés jót és szépet.Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep,Hosszú évek múltak így, gyakran rá se néztek."   /Ossian/

    /kép:Gianni De Conno/ .   " Az az igazság, hogy sose szűnik meg a fájdalom. Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy ezt a csomagot örökké magaddal cipeled. Kezdetben olyan, mint egy jókora bőrönd, aztán ahogy telnek az évek, a mérete talán akkorára csökken, mint egy kézitáska, de mindig…

       /kép:Vigor Frágil/ . " Én sose jártam nélküled, csak most jöttem előre; az ifjúságod elgurult, azt őrzöm itt a földbe. A szál, mely fogta lelkemet, a fényes szál kibomlott, ne sírj, ha e kövek felé hajolsz, s nevem kimondod. Mert jössz te is. Úgy várlak itt, mint…

        "Vannak helyzetek, amiket túlélhetetlennek gondolunk egészen addig, amíg túl nem éljük őket. Valójában sokkal több szörnyűséget kibírunk, mint gondolnánk. Bármi történhet velünk, a Nap felkel másnap is, a szívünk tovább dobog, a tüdőnk levegőért sóhajt, így néha hiába szeretnénk…

    Tél volt, amikor elmentél. Hihetetlennek tűnt, hogy eljön a tavasz nélküled is.Kirügyeztek a fák, beérett a gyümölcs , és lassan a levelek is lehullanak. A tél is beköszönt hamarosan, és nélküled már nem lesz ugyanaz semmi. Bele kellene törődnöm, hogy nélküled kell tovább élnem, de nem…

          " A sötétedő eget csodálta, ahogy kifeszített, fekete sátortestét elárasztották a csillagok. Szomorúan mosolygott magányán, de nem sírt, piszkos arcára már odaszáradtak a rég elhullatott könnyek. Csak nézte az eget, hangtalan, lágyan menetelt az idő a képzelet indás vaskapui…

        " Éjszaka jön, százötven éves éj.S ki éjben születik majd, mit csináljon?Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,S a sírba is reménysugárral szálljon,Ha könnyel sózott kenyerét megette.Mert változnak a csillagok  felette." . /Reményik Sándor/  

        " Eljön az este,és elterítikomor köpenyétkörül a világon;csak a csillagokcsendje kíséri " , /Jón Kalman Stefánsson/  

    " Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És…

  Arany -Tóth Katalin : Téged kerestelek... Lábaim előtt csörgő falevél, a sápadt ősz, szép álmokról mesél. hűvös szellő kavarja az utca porát, betakarja testemet a meleg kabát. Csak a lelkem fázik nem vagy velem. Nélküled a lét, üres gyötrelem… Az öreg téren lassan lépkedek, jönnek velem…