Zsidi Éva: Lila vers
Kívánlak! Hihetetlen mennyire kívánlak
A szemed, a szád, a csókod, a tested
Nézem, ahogy önmagától leomlik a várad
Percek, ölelések és elém tárul a lelked
Remegve várom, érj hozzám: most
Akarom, birtokolj, ha kellek hát, vegyél el
Ha kell: legyél hát, hazug, furfangos
Mit érdekel, hogyan csak zsebre tegyél el
Aztán ha hazaérsz, vegyél elő megint
Tégy az asztalra, nézzél, légy büszke magadra
S ha majd később a zord kaszás int
Hideg, márványbetűkkel ezt írd a síromra:
Itt járt-kelt, egy mindig-mosolyú lány
Szerettem s remélem ő is szeretett, talán...
Utolsó kommentek