Ez egy nagyon kedves vers számomra. Az első szerelmemnek idéztem egyik levelemben. Akkor még nem volt telefon, internet, papírra írtunk, borítékba tettük, postára adtuk. Másnap megérkezett. A még nem egészen tizenhat éves lányka megkapta, felbontotta, elolvasta és boldogság fogta el. Azóta is ebből a boldogságból él, pedig messze elkerült tőlem. Nem a térben, hisz itt volt nem messze. Az idő görbült meg. Meggyötörte, kínozta, ő menekült. Aztán a megérkezés reménye jött el. Ott áll a kapuban, de most a feladvány sokkal nehezebb. Amíg meg nem fejti, nem léphet be.

SA! ...ugye tudtad, hogy ma van Pilinszky születésnapja...:)...vagy ez olyan kis véletlen rátalálás egy különleges emlékre ? ..." az idő meggörbült ..."ezt még így nem is hallottam, de van benne valami nagyon szívszorító...