"Miként a friss falat kenyér a létnek,
Eső a földnek, olyan vagy nekem;
Miként a fösvény - érted gondban élek -
Kit kincse szomja kínoz szűntelen,
s mint bánja ő, ha kincsét elragadja
A csúnya kor, a vágy hevíti még;
Olyan fukar, ki büszkén azt akarja:
Mindenki lássa villogó tüzét;
És egy-egy pillantásodért epedve
A szemem lassan jóllakik veled,
Mi más gyönyör hajolna hát szivemre?
Csak mit te adsz, s amellyel eltelek.
Enyhítsd szünetlen égő szomjuságom,
Mert életem örökre elkínálom."
(Shakespeare:Szonettek.....Keszthelyi Z. fordításában)
Utolsó kommentek