"Ha durva testem gondolattá válna,
A gyötrő út már nem fékezne meg,
Messzi tájról repülnék messzi tájra,
Dacolva térrel, hogy megleljelek.
Mit érdekelne:elhagyott vidék- e ,
Ahol a lában nemrég még meg-megállt;
A fürge gondolat szökellve érne
Mindenhová, földön és vízen át.
Jaj, nem vagyok se gondolat, se lélek,
- E gond kínoz - repülni nem tudok
Mérföldeket, víz- porformában élek;
Időm jutalmát esdve halkulok.
Két fájdalomnak jelét viselem,
S elönt a könny, a nyűgös , bús elem."
(Shakespeare:Szonettek.....Keszthelyi Z. fordításában)
Utolsó kommentek