.

Dolgok,amiket megtanultam az élettől...

.

Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked

olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a

bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Hogy

nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok

változnak. Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért

csakis mi vagyunk felelősek. Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a

tetteidet, vagy azok fognak Téged. Megtanultam, hogy a hősök olyan

emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a

következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy

vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják,

hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja

neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon

keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert

valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti,

hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani

egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt

elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek

többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem

számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy

megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy

találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az

igazival. Így mikor végre találkozunk vele tudunk majd hálásak lenni

ezért az adományért.

.

/Paulo Coelho /