Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?

Visszasírsz az éhes barikára.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:

mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-ür szele volna?

Jobb talán a puha széna-alom,

mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?

Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:

kezed csak bús anyád melléért nyult…

Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet?

te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.

" A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.

/Csernus Imre/

"A számban érzem mocskait
  egy leskelő pokolnak:
  mit rejt előlem, istenem,
  mit őriz még a holnap? "

.

 /Pilinszky János/

"Különös a szív, akkor is képes összeszorulni, ha az ember nem akarja."

.

/Jean-Pierre Montcassen :Meliki/

"Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
 maradék szemérmem némasága ez,
 úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
 sűrü panaszommal jobb, ha hallgatok."

.

 /Pilinszky János/

Áprily Lajos: Esik

.

Csepergés indult, őszi dallamú,

a tükrömben sötét maradt az ég,

a hajnalban sem volt fény, csak hamu,

s künn sírt, egész nap sírt a szürkeség.

 Őszi tükör...

.

A bükkösnek már rozsdafoltja van,

rozsdállik már a fű a réteken.

Nézem az őszi tükörben magam:

jaj, csupa rozsdafolt az életem.

" Az ember azonban magára öltötte a fennhéjazás köntösét, s előbbre valónak kezdte magát tartani isteneinél. Még a Halált is megpróbálta legyőzni, de elbukott. Ahogy egyre nőtt a gőgje, úgy tágult az ék a világ kezdeti egységén. Az idő múlásával aztán az ember felosztotta a világot egy olyan félre, amiben képes volt hinni, s egy olyanra amiben nem. A valóságosra és a valótlanra. A természetesre és a természetfölöttire. A jelenre és a múltra. A tudományosra és a fantasztikusra. Elbarikádozta a két világot egymástól, s a saját felén mindent ésszerűnek, a másik oldalon pedig mindent ésszerűtlennek nevezett. "

/Witi Ihimaera: A bálnalovas/

/kép /

" Hallod Uram?

Isten úgy tett, mintha süket lenne, ha nem akart felelni, mindig ezt csinálta. Vajon mások tényleg nem hallják a hangját? Ez olyan különös. Akkor kihez beszélnek ima közben? "

.

/On Sai: Scar/

A vándorüveg

Kilencre már felszállt a reggeli köd, a megszáradtak a lucskos vaskapuk is. Egy –egy kósza szél meglebbenti a muskátlik már sárgászöld levelét.  Nincs hideg. A dáliák kókadtan bólogatnak, mintha éreznék, nincs már sok hátra nekik az idei életből. Bezzeg a krizantémok vidáman mosolyognak! Ezek a rövid nappalok nekik kedveznek a legjobban.

Hangos cinkék kotorásznak a lehullott diófalevelek között, remélve hogy találnak valami kis elemózsiát. Még nincs itt az etetés ideje, tele van a határ elhullott magokkal, ők mégis ide szoktak. Van itt valami biztonság. Tudják, ha megjön a hó, tele lesznek az etetők

Vasárnap van.

A húslevest már oda tette, kacsaaprólék és disznó csont került bele, sok féle zöldséggel. Mindenki szereti a finom húslevest, akár a háromnaposat is megeszik belőle. Fokhagyma illata száll a levegőbe, még a teraszon is érezni ezt az étvágygerjesztő illatot.

A  krumplipüré elkészítése még várhat, az melegen az igazi, ha kihűl délig , kicsit összeáll, és most nagyon finomat szeretne készíteni. Egyedül van , de délre megjön az ember, és farkasétvággyal tud enni , a sok munka kiéhezteti rendesen.

Hogy vasárnap és dolgozni kényszerül? Vetni kell, és az idő nem kérdi, milyen nap van ma. A búzának a földben a helye, hogy majd télen a meleg hótakaró alatt kipihenve magát, tavasszal rendesen meg tudja majd növeszteni a jövő évi termést.

Tíz perc pihenőt tart, kifújja magát a reggeli roham után, mert hát állatok is vannak, és addig nem eszik, még azok jól nem laktak. Most minden olyan csendes, megissza a reggel készített langyos kávé maradékát, s bekap egy finom ropogós , hófehér habcsókot hozzá. Tegnap a lánya hozta, saját készítésű. Abban a díszüvegben, amiben ő almakompótot adott egy hónapja már. Csupa illatos almát főzött , citrommal , szegfűszeggel és fahéjjal. Azt mondták, finom volt.

Vándorüvegnek is lehetne nevezni, mert mindig raknak bele valamit, és ide-oda jár, vándorol , de mindig tele érkezik.