Vénusz és Mars gyermeke

Áprily Lajos: Esik

.

Csepergés indult, őszi dallamú,

a tükrömben sötét maradt az ég,

a hajnalban sem volt fény, csak hamu,

s künn sírt, egész nap sírt a szürkeség.

 Őszi tükör...

.

A bükkösnek már rozsdafoltja van,

rozsdállik már a fű a réteken.

Nézem az őszi tükörben magam:

jaj, csupa rozsdafolt az életem.

" Az ember azonban magára öltötte a fennhéjazás köntösét, s előbbre valónak kezdte magát tartani isteneinél. Még a Halált is megpróbálta legyőzni, de elbukott. Ahogy egyre nőtt a gőgje, úgy tágult az ék a világ kezdeti egységén. Az idő múlásával aztán az ember felosztotta a világot egy olyan félre, amiben képes volt hinni, s egy olyanra amiben nem. A valóságosra és a valótlanra. A természetesre és a természetfölöttire. A jelenre és a múltra. A tudományosra és a fantasztikusra. Elbarikádozta a két világot egymástól, s a saját felén mindent ésszerűnek, a másik oldalon pedig mindent ésszerűtlennek nevezett. "

/Witi Ihimaera: A bálnalovas/

/kép /

" Hallod Uram?

Isten úgy tett, mintha süket lenne, ha nem akart felelni, mindig ezt csinálta. Vajon mások tényleg nem hallják a hangját? Ez olyan különös. Akkor kihez beszélnek ima közben? "

.

/On Sai: Scar/

A vándorüveg

Kilencre már felszállt a reggeli köd, a megszáradtak a lucskos vaskapuk is. Egy –egy kósza szél meglebbenti a muskátlik már sárgászöld levelét.  Nincs hideg. A dáliák kókadtan bólogatnak, mintha éreznék, nincs már sok hátra nekik az idei életből. Bezzeg a krizantémok vidáman mosolyognak! Ezek a rövid nappalok nekik kedveznek a legjobban.

Hangos cinkék kotorásznak a lehullott diófalevelek között, remélve hogy találnak valami kis elemózsiát. Még nincs itt az etetés ideje, tele van a határ elhullott magokkal, ők mégis ide szoktak. Van itt valami biztonság. Tudják, ha megjön a hó, tele lesznek az etetők

Vasárnap van.

A húslevest már oda tette, kacsaaprólék és disznó csont került bele, sok féle zöldséggel. Mindenki szereti a finom húslevest, akár a háromnaposat is megeszik belőle. Fokhagyma illata száll a levegőbe, még a teraszon is érezni ezt az étvágygerjesztő illatot.

A  krumplipüré elkészítése még várhat, az melegen az igazi, ha kihűl délig , kicsit összeáll, és most nagyon finomat szeretne készíteni. Egyedül van , de délre megjön az ember, és farkasétvággyal tud enni , a sok munka kiéhezteti rendesen.

Hogy vasárnap és dolgozni kényszerül? Vetni kell, és az idő nem kérdi, milyen nap van ma. A búzának a földben a helye, hogy majd télen a meleg hótakaró alatt kipihenve magát, tavasszal rendesen meg tudja majd növeszteni a jövő évi termést.

Tíz perc pihenőt tart, kifújja magát a reggeli roham után, mert hát állatok is vannak, és addig nem eszik, még azok jól nem laktak. Most minden olyan csendes, megissza a reggel készített langyos kávé maradékát, s bekap egy finom ropogós , hófehér habcsókot hozzá. Tegnap a lánya hozta, saját készítésű. Abban a díszüvegben, amiben ő almakompótot adott egy hónapja már. Csupa illatos almát főzött , citrommal , szegfűszeggel és fahéjjal. Azt mondták, finom volt.

Vándorüvegnek is lehetne nevezni, mert mindig raknak bele valamit, és ide-oda jár, vándorol , de mindig tele érkezik.

" Eljött az ősz, takard be szívem valamivel

egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel."

 .

/Nichita Stanescu/

" Hirtelenül támadt ősz elveszi az emberek lelkének a frissességét, nyirkosan nyúlóssá teszi a gondolkozás rugalmas szalagját, és feltétlenül az elmúlásnak, a halálnak a képét idézi fel. (...) Sok őszt  láttam már... Nézd, ide a halántékomra rakódott le a derük... És tudom, hogy az emberek leginkább ősszel egyformák. Az ég szürke uniformisa egyenruhát húz a gondolatokra is."