"Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!"

/Selma Lagerlöf/

" Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azzal a sok hétfő reggellel? "

/Parti Nagy Lajos/

....gondolom, itt a hétfők sem okoznak majd gondot....

Karácsonyi ének

Mért fekszel jászolban, ég királya?

Visszasírsz az éhes barikára.

Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:

mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-ür szele volna?

Jobb talán a puha széna-alom,

mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?

Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:

kezed csak bús anyád melléért nyult…

Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?

s nem vélted rossznak a zord életet?

te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.

Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk

törékeny játékunkat, a reményt.

" A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.

/Csernus Imre/

"A számban érzem mocskait
  egy leskelő pokolnak:
  mit rejt előlem, istenem,
  mit őriz még a holnap? "

.

 /Pilinszky János/

"Különös a szív, akkor is képes összeszorulni, ha az ember nem akarja."

.

/Jean-Pierre Montcassen :Meliki/

"Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
 maradék szemérmem némasága ez,
 úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
 sűrü panaszommal jobb, ha hallgatok."

.

 /Pilinszky János/

Áprily Lajos: Esik

.

Csepergés indult, őszi dallamú,

a tükrömben sötét maradt az ég,

a hajnalban sem volt fény, csak hamu,

s künn sírt, egész nap sírt a szürkeség.

 Őszi tükör...

.

A bükkösnek már rozsdafoltja van,

rozsdállik már a fű a réteken.

Nézem az őszi tükörben magam:

jaj, csupa rozsdafolt az életem.

" Az ember azonban magára öltötte a fennhéjazás köntösét, s előbbre valónak kezdte magát tartani isteneinél. Még a Halált is megpróbálta legyőzni, de elbukott. Ahogy egyre nőtt a gőgje, úgy tágult az ék a világ kezdeti egységén. Az idő múlásával aztán az ember felosztotta a világot egy olyan félre, amiben képes volt hinni, s egy olyanra amiben nem. A valóságosra és a valótlanra. A természetesre és a természetfölöttire. A jelenre és a múltra. A tudományosra és a fantasztikusra. Elbarikádozta a két világot egymástól, s a saját felén mindent ésszerűnek, a másik oldalon pedig mindent ésszerűtlennek nevezett. "

/Witi Ihimaera: A bálnalovas/

/kép /