Vénusz és Mars gyermeke

" Eljött az ősz, takard be szívem valamivel

egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel."

 .

/Nichita Stanescu/

" Hirtelenül támadt ősz elveszi az emberek lelkének a frissességét, nyirkosan nyúlóssá teszi a gondolkozás rugalmas szalagját, és feltétlenül az elmúlásnak, a halálnak a képét idézi fel. (...) Sok őszt  láttam már... Nézd, ide a halántékomra rakódott le a derük... És tudom, hogy az emberek leginkább ősszel egyformák. Az ég szürke uniformisa egyenruhát húz a gondolatokra is."

Hiányzik az életből valami...

 .

A napok rohannak, futnak,

céltalan bolyongunk a szürkeségben.

Mindenki siet valahová.

Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.

Hiányzik valami az életünkből.

Nem látjuk a tarka virágok színét,

nem érezzük a napfény melegét.

Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,

elmúlt nyarak igézete,

ringó kalászos, erdők illata.

Hiányzik az életből valami...

Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.

Egész életünkben szakadatlanul,

fuldoklásig küzdünk, harcolunk.

Vágyódunk a tökéletességre,

és csak reménykedünk hiába.

Reménykedünk egy csókban, ölelésben,

egy kézfogásban, egy mosolyban.

Hiányzik az életből valami...

Hiányzik a jó, hiányzik

a napfény mosolya, az éjszaka

vaksi pislogása, a hajnalok

ébredő ölelése. Hiányzik

a nappalok hangos nevetése.

A nappalok rohannak, futnak,

mindenki siet valahová.

De egyszer, valahol meg kellene

állni egy mosolyra, egy

ölelésre, egy igaz szóra.

Valahol meg kellene állni,

segíteni azon, aki elesett.

Meg kellene tanulni újra

mosolyogni, kezet nyújtani!

Hiányzik a világunkból

a nagy világ...

Hiányzik az életünkből

az életünk, - a szeretet

"Görnyedten ment az úton a parkon át, meghajolt a bánat előtt. Háta meggörbült, mintha valami démon lovagolna rajta, és sugdosna iszonyatos dolgokat a fülébe.

Soha többé. Semmit.

És épp amikor azon kezdett tűnődni, milyen is lehet ez a démon, az rávetette magát."

.

/John Ajvide Lindqvist /

" A szomorúság megokosítja az embert, már csak azért is, mert ilyenkor nem siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajtafelejtheti a szemét."

"A múlt ott ragad rajtad, mint ahogy a porcukor ott ragad az ujjadon. Néhány embernek sikerül megszabadulnia tőle, de azért mégiscsak ott van, az események és dolgok, amelyek odáig löktek, ahol most vagy."

 .

/Erin Morgenstern/

"Mi ide-oda nézünk,

sírunk azért, mi nincs,

őszinte nevetésünk

sötét kapun kilincs,

fanyar méz a dalunk, és fáj az is, mi kincs."

.

/Percy Bysshe Shelley/

.

/ A kép Anna Ewa Marczynska/  alkotása/