.
"Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat; s csak egyszer-egyszer jut eszembe: hiszen én voltam ez. Ilyenkor megállok, és azt gondolom: jól van; ami volt, megvolt-de én semmit belőle újra nem kezdenék."
.
/Kaffka Margit/
.
"A hangja lágy volt, mint az esővíz, szívesen mosakodtam vele."
.
/Karácsony Benő/
.
A szerelem éhet, szomjat nem olt,
Nem is álom, eső ellen se véd,
Szerelem még gerendát nem sodort
Fuldoklóhoz, hogy mentse életét,
Roncs tüdőt lehelettel nem hat át,
Csontot nem forraszt, sebet nem hegeszt;
Mégis hány ember hívja a halált
Szerelmét vesztve- csak még írom ezt!
.
/Leila Meacham/
.
"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő."
.
/Oravecz Nóra/
.
Turbógrill...
.
Egy délután, hogy nem volt térerõ,
Tubicáné és Tubica kiültek
a műfűre a szviming paul elé,
és hoppon maradásban részesültek.
Kitátották az ápolt csõrüket,
és tollászkodtak, sült emberre várva,
kék volt az ég, a Nokia süket,
szõke manökken szállt át épp Budára.
"Büdös kurvája, nézd hogy' illeget,
szolárium, oszt félig nyers marad"
horkant a férfi s ráfelelt a nõ:
"Bevezetjük a turbógrilleket,
és majd nézhetnek, ne krenkold magad,
ha mink leszünk itt minden térerõ."
.
/Parti Nagy Lajos/
.
...azért ez őrület, így megírni egy mai modern verset...szégyellni valóan őszinte...
...elismerésem P.N. Lajosnak...
.
Jó esetben a dél ...
K. I.-nak, tisztelettel
.
Jó esetben ritkán kell szóba állnom
szeretteimmel. Megvisel, hogy kérdéseikre
csak hazugságokkal felelhetek. Tanácsaik
nélkül egyre jobban bízom abban, hogy majd,
mint a vadludakat, délre visz az ösztön, bár
igazán nem tudom. Hol van az a dél?
Szavaimat kevésre tartom, pedig ezen a vidéken
még ma is mesélik, a fény úgy lett: csak egy szót
szólt valaki. Én persze beszélhetek, amit akarok,
nem lesz világosság. Idáig jutottam:
néha azt mondom, van kiút, és ettől mintha lenne.
Persze nincs. Ez egyszerűen nem így működik.
Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben
egy-két szóval elengedem a fényt is.
Halogatni kéne ezt, mert például az őszt
megírni könnyű. Olyankor bármihez hasonlítható
bármi. Vagy csak nekem mindenem. De most
tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig egy kicsit
hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a félelem.
.
/Simon Márton: Dalok a magasföldszintről/
.
"Mindig volt egy igazság, amelyről később kiderült, hogy hazugság.
Állandóan gyötört, hogy nem az vagyok, akinek képzelem magam, s az sem én vagyok, akinek mások tartanak. Valójában senki nem az, akinek mutatkozik, és nem csak én nem tudom, ki vagyok és kihez tartozom. Figyeltem mások gyötrődését, szerettem volna megérteni, miként döntik el, hogy mikor és mit kell hazudniuk, vagy mi legyen, amit egy ideig közösen igazságnak tartanak."
.
/Nádas Péter/
.
"- Nem vette még észre, hogy az élet egymás utáni filmek sorozata?
- Nem. Meséljen erről!
- Tudja, különböző kalandjaink vannak. Mindegyik valamilyen bonyodalommal kezdődik, de aztán felismerjük, hogy azt nekünk kell megoldani, ezért kezdünk keményen dolgozni rajta, és eközben fejlődünk és jobb ember lesz belőlünk. Ezzel előkészítjük a terepet a hepiendnek, ami így biztosan el is jön, ahogy például az összes Rocky-film, a Mindent a győzelemért!. vagy a Karate kölyök-, a Csillagok háborúja-, az Indiana Jones-trilógiák és a Kincsvadászok végén is."
.
/Matthew Quick/
.
"Nézem, ahogy beszél, ahogy mozog az állkapcsa, és összeszedegetem a szavait, egyenként, amint kiesnek a szájából. Meg sem érdemlem őket. Ezeket a meleg kis emlékeket. Szeretném odafesteni mindet a lelkem üresre meszelt falára, de akárhogy is próbálom, semmi nem marad meg rajta."
/Isaac Marion/
.
"Füttyentettem egyet. S én még homályosan valami olyant képzeltem, hogy nemcsak a testünk közeledik egymáshoz, hanem a gondolatainknak is van valami közössége. S most láttam, hogy tulajdonképpen semmi közösség nincsen közöttünk. A karunk összesimul, a testi vágyaink fojtottan mosolyognak egymásra, de egyéb aztán aligha köt még össze bennünket.
- A lélek mély - érveltem másodszor is csalódottan -, sohasem fogunk egymás tárnáiba leereszkedni. Amíg az ember csak csinos és fiatal eszköz a szaporodás kezében, a testi örömök mellé a lelket csak úgy kapja, mint kávéhoz a habot, külön csészében. Később a belső dolgok is fontosakká válnak. S én ott tartok már, hogy elkezdődött számomra a belső dolgok fontossága is. Nem, gondoltam, Júlia estére nem érné be aludttejjel és csillagokkal. Két külön éghajlat vagyunk. Amit én szeretek, az idegen a számára. A tölgyfa csak mint kész gyártmány érdekli, mint pohárszék vagy szekrény, az állat csak mint szőrmebunda vagy laboratóriumi kísérleti nyúl..."
.
/Karácsony Benő/
Utolsó kommentek