Vénusz és Mars gyermeke

.

"... - Akármilyen szépek bizonyos dolgok, mérlegelned kell a kockázatokat. Mennyire kívánod, mennyire akarsz megégni?"

.

/Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme/

.

"Megőröltek, elnyűttek engem az évek! De vajon finom és csinos, halk és szépen nyugodalmas életben nem öregedtem volna meg? Ott volnék, ahol vagyok! Most már nem is tűnődöm rajta, hogy hol hibáztam el. Tán mindenkinek az élete a természete szerint fejlődik; vagy a lénye alakul hozzá a körülményeihez. Én már el nem tudom képzelni önmagam másféle múlttal és jelennel, mint ami így a részemmé vált, ilyenné formált."

.

/Kaffka Margit/

.

"Évek, évszakok, egymásba göngyölődő napok számlálatlan serege! Milyen keveset jelent így a távolság szitaszövetén át az idő szorgos mértéke, a kalendáriumi változások, és hogy hányszor reggeledett és alkonyodott a nap felettünk, hányszor váltott a természet, és tért vissza a holdújulás, vízár, hó, eső s az évszak virágai és gyümölcsei! A mi emberi életünk más osztódással igazodik, és a sorsunk - mint valami mappán - kényére kirajzolja a gránicokat."

.

/Kaffka Margit/

.

"Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről volna szó. Igen, szembe kell tudnunk nézni a volttal legalább, ha már a jelennel, jövővel nem tudunk mindig."

.

/Kaffka Margit/

.

"Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat; s csak egyszer-egyszer jut eszembe: hiszen én voltam ez. Ilyenkor megállok, és azt gondolom: jól van; ami volt, megvolt-de én semmit belőle újra nem kezdenék."

.

/Kaffka Margit/

.

"A hangja lágy volt, mint az esővíz, szívesen mosakodtam vele."

.

/Karácsony Benő/

.

A szerelem éhet, szomjat nem olt,

Nem is álom, eső ellen se véd,

Szerelem még gerendát nem sodort

Fuldoklóhoz, hogy mentse életét,

Roncs tüdőt lehelettel nem hat át,

Csontot nem forraszt, sebet nem hegeszt;

Mégis hány ember hívja a halált

Szerelmét vesztve- csak még írom ezt!

.

/Leila Meacham/

.

"Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő."

.

/Oravecz Nóra/

.

Turbógrill...

.

Egy délután, hogy nem volt térerõ,

Tubicáné és Tubica kiültek

a műfűre a szviming paul elé,

és hoppon maradásban részesültek.

Kitátották az ápolt csõrüket,

és tollászkodtak, sült emberre várva,

kék volt az ég, a Nokia süket,

szõke manökken szállt át épp Budára.

"Büdös kurvája, nézd hogy' illeget,

szolárium, oszt félig nyers marad"

horkant a férfi s ráfelelt a nõ:

"Bevezetjük a turbógrilleket,

és majd nézhetnek, ne krenkold magad,

ha mink leszünk itt minden térerõ."

.

/Parti Nagy Lajos/

.

...azért ez őrület, így megírni egy mai modern verset...szégyellni valóan őszinte...

...elismerésem P.N. Lajosnak...

.

Jó esetben a dél ...

K. I.-nak, tisztelettel

.

Jó esetben ritkán kell szóba állnom

szeretteimmel. Megvisel, hogy kérdéseikre

csak hazugságokkal felelhetek. Tanácsaik

nélkül egyre jobban bízom abban, hogy majd,

mint a vadludakat, délre visz az ösztön, bár

igazán nem tudom. Hol van az a dél?

Szavaimat kevésre tartom, pedig ezen a vidéken

még ma is mesélik, a fény úgy lett: csak egy szót

szólt valaki. Én persze beszélhetek, amit akarok,

nem lesz világosság. Idáig jutottam:

néha azt mondom, van kiút, és ettől mintha lenne.

Persze nincs. Ez egyszerűen nem így működik.

Pedig el tudnék szakadni bármitől, jó esetben

egy-két szóval elengedem a fényt is.

Halogatni kéne ezt, mert például az őszt

megírni könnyű. Olyankor bármihez hasonlítható

bármi. Vagy csak nekem mindenem. De most

tavasz van. Ilyenkor, jó esetben, mindig egy kicsit

hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a félelem.

.

/Simon Márton: Dalok a magasföldszintről/