.
"Mindig volt egy igazság, amelyről később kiderült, hogy hazugság.
Állandóan gyötört, hogy nem az vagyok, akinek képzelem magam, s az sem én vagyok, akinek mások tartanak. Valójában senki nem az, akinek mutatkozik, és nem csak én nem tudom, ki vagyok és kihez tartozom. Figyeltem mások gyötrődését, szerettem volna megérteni, miként döntik el, hogy mikor és mit kell hazudniuk, vagy mi legyen, amit egy ideig közösen igazságnak tartanak."
.
/Nádas Péter/
.
"- Nem vette még észre, hogy az élet egymás utáni filmek sorozata?
- Nem. Meséljen erről!
- Tudja, különböző kalandjaink vannak. Mindegyik valamilyen bonyodalommal kezdődik, de aztán felismerjük, hogy azt nekünk kell megoldani, ezért kezdünk keményen dolgozni rajta, és eközben fejlődünk és jobb ember lesz belőlünk. Ezzel előkészítjük a terepet a hepiendnek, ami így biztosan el is jön, ahogy például az összes Rocky-film, a Mindent a győzelemért!. vagy a Karate kölyök-, a Csillagok háborúja-, az Indiana Jones-trilógiák és a Kincsvadászok végén is."
.
/Matthew Quick/
.
"Nézem, ahogy beszél, ahogy mozog az állkapcsa, és összeszedegetem a szavait, egyenként, amint kiesnek a szájából. Meg sem érdemlem őket. Ezeket a meleg kis emlékeket. Szeretném odafesteni mindet a lelkem üresre meszelt falára, de akárhogy is próbálom, semmi nem marad meg rajta."
/Isaac Marion/
.
"Füttyentettem egyet. S én még homályosan valami olyant képzeltem, hogy nemcsak a testünk közeledik egymáshoz, hanem a gondolatainknak is van valami közössége. S most láttam, hogy tulajdonképpen semmi közösség nincsen közöttünk. A karunk összesimul, a testi vágyaink fojtottan mosolyognak egymásra, de egyéb aztán aligha köt még össze bennünket.
- A lélek mély - érveltem másodszor is csalódottan -, sohasem fogunk egymás tárnáiba leereszkedni. Amíg az ember csak csinos és fiatal eszköz a szaporodás kezében, a testi örömök mellé a lelket csak úgy kapja, mint kávéhoz a habot, külön csészében. Később a belső dolgok is fontosakká válnak. S én ott tartok már, hogy elkezdődött számomra a belső dolgok fontossága is. Nem, gondoltam, Júlia estére nem érné be aludttejjel és csillagokkal. Két külön éghajlat vagyunk. Amit én szeretek, az idegen a számára. A tölgyfa csak mint kész gyártmány érdekli, mint pohárszék vagy szekrény, az állat csak mint szőrmebunda vagy laboratóriumi kísérleti nyúl..."
.
/Karácsony Benő/
.
"Mert hiszen, magyarázta nagyon kedvesen, a szerelem tudvalevőleg úgy fejlődik, mint a kolera. Van lappangási időszaka, aztán jön a láz, a tünetek, a borzalmak, s a végén aztán pontosan elpatkol az ember."
.
/Karácsony Benő/
.
"A legtöbb ember megkapaszkodik valami szerelembe, s addig lóg rajta, addig nyüvi és használja, amíg kopott, szegényes ronggyá nem válik. A szerelem nem bírja a hosszas használatot. Olyan, mint a papírszalvéta, az ember megtörli vele a száját, és nem gondol rá, hogy majd máskor is előveszi. Igen, beismeri, tette hozzá, hogy ez úgy hangzik, mint valami aljasság. Talán az is, a természet aljassága. A szavakra, ajánlotta Ferdinánd, vigyázni kell, mert az emberek nem tudnak bánni velük. Elsül a kezükben, és magukban tesznek kárt."
.
/Karácsony Benő/
.
"Arra tanítottak, hogy a szemben álló felek közül mindkettőnek igaza lehet; arra, hogy minden igazságot felfedezzek és tekintetbe vegyek, ami a legtökéletesebb labirint. Akaratlanul igazi kereszténységre neveltek, arra, hogy az ellenségeket is szerethetjük. Harc előtt mindig magammal kell megütköznöm."
.
/Illyés Gyula/
.
"Az ember arca virág, amiről a legkisebb érintés is letörli azt a hímport, amit az Úristen lehelt rá. Az arculütésnél nincs nagyobb büntetés.Ezt jegyezd meg jól. Mert a kard csak sebez, de a pofon meggyaláz és lealacsonyít."
.
/Gulácsy Irén/
.
VIRÁGOK BESZÉLGETÉSE...
.
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
.
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,
Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.
.
- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,
Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.
.
- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok,
Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,
S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,
Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.
.
/SÁRKÖZI GYÖRGY/
CSODÁK CSODÁJA ...
.
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.
.
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!
.
Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!
Utolsó kommentek