Vénusz és Mars gyermeke

.

"Mert hiszen, magyarázta nagyon kedvesen, a szerelem tudvalevőleg úgy fejlődik, mint a kolera. Van lappangási időszaka, aztán jön a láz, a tünetek, a borzalmak, s a végén aztán pontosan elpatkol az ember."

.

/Karácsony Benő/

.

"A legtöbb ember megkapaszkodik valami szerelembe, s addig lóg rajta, addig nyüvi és használja, amíg kopott, szegényes ronggyá nem válik. A szerelem nem bírja a hosszas használatot. Olyan, mint a papírszalvéta, az ember megtörli vele a száját, és nem gondol rá, hogy majd máskor is előveszi. Igen, beismeri, tette hozzá, hogy ez úgy hangzik, mint valami aljasság. Talán az is, a természet aljassága. A szavakra, ajánlotta Ferdinánd, vigyázni kell, mert az emberek nem tudnak bánni velük. Elsül a kezükben, és magukban tesznek kárt."

.

/Karácsony Benő/

.

"Arra tanítottak, hogy a szemben álló felek közül mindkettőnek igaza lehet; arra, hogy minden igazságot felfedezzek és tekintetbe vegyek, ami a legtökéletesebb labirint. Akaratlanul igazi kereszténységre neveltek, arra, hogy az ellenségeket is szerethetjük. Harc előtt mindig magammal kell megütköznöm."

.

/Illyés Gyula/

.

"Az ember arca virág, amiről a legkisebb érintés is letörli azt a hímport, amit az Úristen lehelt rá. Az arculütésnél nincs nagyobb büntetés.Ezt jegyezd meg jól. Mert a kard csak sebez, de a pofon meggyaláz és lealacsonyít."

.

/Gulácsy Irén/

.

 VIRÁGOK BESZÉLGETÉSE...

.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,

Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál.

Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,

Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.

.

- Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál,

Köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis hozzád karoltál.

Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,

S lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon csípős könnyként.

.

- Egymásmellet és egymás ellen nyílunk mi, nyugtalan virágok,

Kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,

Rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőkben,

idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.

.

- Egymás mellett és egymás ellen nyilunk mi, nyugtalan virágok,

Megtört gőgben összeakadva, mint száműzött, koldus királyok,

S úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s mindent tudóan,

Mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.

.

/SÁRKÖZI GYÖRGY/

.

Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem
múltunk söpröd össze amíg megérkezem

lettél eltékozolt idő megunt kegyszer
a szél majd rád talál és visszafúj egyszer.

/Oláh András/

.

"Mindig azt hiszi az ember, hogy már mindent látott, de téved. Azt gondolja, hogy már ismeri a legrosszabbat, de a legrosszabb mindig csak ezután jön, és a legrosszabbon túl mindig van még rosszabb."

/Guillaume Musso/

.

"Amíg felnő az ember, alig várja, hogy eljöjjön a nap, amikor nem mások mondják meg neki, mit csináljon. Amikor eljut erre a szintre, néha azt kívánja, bárcsak jönne valaki, és megmondaná, mit tegyen."

Susan Wiggs

.

"Kezdtem azonban belátni, hogy nem mindig az ismeretlentől kell a legjobban tartani. Azok, akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, potenciálisan nemcsak hogy megsebezhetnek, de igazak is lehetnek."

.

/Sarah Dessen/