Vénusz és Mars gyermeke

.

Mint széllel az esőcsepp úgy harcolsz velem
múltunk söpröd össze amíg megérkezem

lettél eltékozolt idő megunt kegyszer
a szél majd rád talál és visszafúj egyszer.

/Oláh András/

.

"Mindig azt hiszi az ember, hogy már mindent látott, de téved. Azt gondolja, hogy már ismeri a legrosszabbat, de a legrosszabb mindig csak ezután jön, és a legrosszabbon túl mindig van még rosszabb."

/Guillaume Musso/

.

"Amíg felnő az ember, alig várja, hogy eljöjjön a nap, amikor nem mások mondják meg neki, mit csináljon. Amikor eljut erre a szintre, néha azt kívánja, bárcsak jönne valaki, és megmondaná, mit tegyen."

Susan Wiggs

.

"Kezdtem azonban belátni, hogy nem mindig az ismeretlentől kell a legjobban tartani. Azok, akik a legalaposabban ismerik az embert, veszélyesebbek tudnak lenni, mert a szavak, amiket hozzánk vágnak, vagy a dolgok, amiket gondolnak, potenciálisan nemcsak hogy megsebezhetnek, de igazak is lehetnek."

.

/Sarah Dessen/

kép

"Mindenki életében elérkezik a pillanat, amikor a világ elcsendesül, és az ember csupán a saját szívverését hallja. Ezért aztán jobb, ha megtanuljuk felismerni ezt a hangot. Máskülönben soha nem értjük meg, mit mond."

.

/Sarah Dessen/

.

"Ha egy nő bajban van, mindig vegyen föl valami kéket. Kék cipőt vagy kék ruhát. Egy pulóvert, melynek színe megegyezik a vörösbegy tojásának árnyalatával, vagy az ég kékjét idéző sálat. Vagy akár csak fűzzön át egy keskeny kék szaténszalagot kombinéjának fehér csipkeszegélyén. Ezek bármelyike megfelel a célnak. Ám ha egy gyertya kék lánggal ég, az egészen más, az nem hoz szerencsét, mert azt jelenti, hogy szellem költözött a házba. S ha a láng ráadásul imbolyog is, és minden alkalommal magasabbra csap, amikor a gyertyát meggyújtják, akkor a szellem már kezd berendezkedni. Körbefolyja a bútorokat és a parkettát, beveszi magát a ruhásszekrénybe, és hamarosan zörgetni kezdi az ajtókat és az ablakokat.
Néha jó időbe beletelik, mire a ház lakói észreveszik, hogy mi történt. Az emberek hajlamosak úgy tekinteni mindazt, amit nem értenek, mintha nem is létezne. Mindenáron logikát keresnek benne. A nők elhitetik magukkal, hogy estéről estére máshová tették a fülönfüggőjüket. Meggyőzik magukat, hogy egy beszorult fakanál dugítja el folyton a mosogatógépet, a vécé pedig azért önt ki állandóan, mert elöregedtek a csövek. Ha az emberek egymás torkának esnek, ha az ajtókat csapkodják és mindennek elmondják a másikat, ha éjjelente lidércálom és bűntudat veri fel őket, és ha a szerelem az émelygést hozza rájuk, ahelyett hogy boldog szédülésbe esnének, akkor tanácsos a szerencsétlenség minden lehetséges okát számításba venni."

.

/Alice Hoffman: Átkozott boszorkák/

.

.

"Az erdőben még ilyen szép időben is foltokban megmaradt a jég, és a közelben rengeteg hóvirág nyílt. Volt, aki hitt abban, hogy a Bánat Angyala régesrég a hópelyheket változtatta át hóvirággá, a tavasszal elsőként nyíló vadvirággá, hogy megvigasztalja azokat, akik átkelnek a tél vigasztalan földjén."

.

/Alice Hoffman/

"Mi más a rózsa, mint a vágy eleven bizonyítéka, az emberi sóvárgás és a földi odaadás egyedüli és legékesebb

.tanúbizonysága? De az is igaz, hogy a vágy eltorzulhat, és annak a rózsának a neve Féltékenység, ami a száraz talajban is jól nő. A Vörös Ördög ott virágzott, ahol egyetlen más rózsa sem: a kert szélén, az árnyékban."

.

/Alice Hoffman/