Vénusz és Mars gyermeke

SárhelyiErika

Homokpergető

Kagyló vagyok vad hullámverésben,

csak verődöm zord partjaink között.

Mélyre merülök, onnan emlékszem,

mint homokszem, ha gyöngynek öltözött.

Vízként ringattál, kezedbe vettél,

megtáncoltattál, ujjaid hegyén,

ha vihar zúgott, s vitt volna a szél,

láncra fűztél, hogy nyakadba vegyél.

Még látom lábnyomod a homokban,

tenyered hevét még érzi bőröm.

Gyöngy a fényt nem szeretheti jobban,

ahogy én az emlékeink őrzöm.

Gámentzy Eduárd

Elveszett szerelem szonett

.

Mint sűrű éjben lopakodó árnyék,

Oly észrevétlen volt és nesztelen.

Lehetett volna véletlen ajándék,

Lehetett volna, bár ezt nem hiszem.

.

Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék.

Sorokba zárni, maradjon nekem!

Szívembe rejtett, csillogó kis játék,

Hogy süssön át, kopottas ingemen.

.

De nem találtam ceruzát, se tollat.

Távozó lépte, köveket csikorgat,

Emlékezetből írom, ily' sután.

.

Könnyű nyomát, a föld rég eltemette,

És nem hagyott itt semmi mást helyette,

Illúziót, egy szürke délután.

"Ha végre büszke sziveddel a szívem összesimul,

Fölöttem akkor az édes szerencse napja kigyúl.

Szemed szép nárcisza rámnyílt, szememhez ért büvös ír:

Azóta nincs nyugodalmam, szivem percig se vidul.

Erőm megtört, aranyam nincs, kapudhoz így lépek:

Se tőled el, se be hozzád - a torkom összeszorul.

Hová legyek? Mibe kezdjek? Irányt nekem ki mutat?

A lábam tántorog - elbánt a sors velem gonoszul.

Bolyongok itt nyomorultan, s mi vár reám ezután?

A kínok kardvasa átjár, s az élet semmibe hull.

A bánat, mit te okoztál, ilyen romot soha nem

Találhat, mint a szivem: hát meg is marad makacsul.

Csiszolja szivem a bánat, mint drágakő pora, s ím:

El is tünt róla a rozsda, ragyog ma folttalanul.

Te szív s te lélek! Ugyan mondd: mi bűnt követtem el én?

Akármi jót cselekedném, csak elveted konokul.

A vágy okozta sebet hangtalan viseld, Háfiz,

A kín jelét okosaknak ne tárd fel oktalanul!"

   (GHAZAL)

"Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak,

Hogy ne adja szivét soha senki másnak,

Ő sem mondta nekem, hogy hűséges legyek -

Tudtuk, hogy hűségünk ugysem szegjük mi meg."

 

  (Petőfi S.)

Mért vársz nagy tetteket?
Ne kérd tőlem, hogy hős legyek;
nekem ez nem ment még sosem,
de most hívj, ha kell...

Ne várj színes álmokat,
ne reméld, hogy egy perc alatt
valaki mindent helyre tesz;
csak egy álom ez...

Van időd még, hogy lásd,
hogy nem csak győztes leszel...
Sokszor lesz úgy,
hogy sírnod kell...

Sírj, mert néha az segít!
Csak sírj, ne szégyelld könnyeid!
Hát sírj, ha szólni nem bírsz már,
néha sírj, így könnyebb lesz talán!

Ne várj nagy titkokat,
ne reméld, hogy egy perc alatt
valaki mindent helyre tesz;
csak egy álom ez...

Van időd még, hogy lásd:
az élet sokszor hagy el...
Sokszor lesz úgy,
hogy sírnod kell...

Sírj, mert néha az segít!
Csak sírj, ne szégyelld könnyeid!
Hát sírj, ha szólni nem bírsz már,
néha sírj, így könnyebb lesz talán!

Sírj, mert néha az segít!
Csak sírj, ne szégyelld könnyeid!
Hát sírj, ha szólni nem bírsz már,
néha sírj, így könnyebb lesz talán!

Hát sírj, és lépj a gondon túl,
az a könny már nem csak érted hull!

Az a könny már nem csak érted hull!

Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál!

Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!

Sose búcsúzz el!

     "...de ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad.."...azt hiszem most az egyszer megkockáztatom... meghúzom a vészféket...

........nem hagyom!!!!....nem fogom hagyni hogy elinduljon....

Szeretnék átölelni...

Szeretnék átölelni ma egy embert,

Ki olyan árva s vágyak özvegye,

Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,

S kondor haján kopog az ősz jege,

Kinek ha volt is pirosbetűs napja,

Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,

Vén bánatok fia és újak apja,

Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,

Örülni lassú, és csüggedni gyors;

Kit nemessé emelt a föld porából

Sok ritka szenvedés, de nem kevély

Kitűnni a törpék sekély sorából,

És címere egy hervadt falevél,

Ha kővel dobták, szívét dobta vissza,

Ha szívvel dobták, halkan énekelt...

(Tóth Árpád)