Vénusz és Mars gyermeke

 A lepke vágya  

 

 

A szót, mit a sárba rántanak,

nem szennyezem én be.

Az ízérzést, mit úgy gyaláz a vak,

még te is ne nézd le.

Van remény, mi kétséggel rokon,

megfojtani hát ki merész,

s kedvesebb tőled a szánalom,

mint mástól a józan ész.

 

 

Mit az emberek így hívnak: szerelem,

nem azt adom én neked,

de az áhitatot, mit rejt szívem,

s mi megindítaná az eget,

a lepke vágyát a csillag után,

fényszomjat, mit érez az éj,

vágyat, mely a lét sötét kapuján

kiröppent az ég felé.

 

Percy Bysshe Shelley

(Kálnoky László fordítása)

 Élet a szerelemben

Menekvés?

Tőlem?

Mit ér?!

Mig én vagyok én s te vagy te; míg

Ketten vagyunk a világban, én

A szerelmes és te a kőkemény.

Egyik üldöz, a másik fut s búvik.

Már félek, az életem kudarc.

Valóban, mint egy végzet, olyan;

És bárhogy igyekszem hasztalan;

De mi kár, ha vesztes e földi harc?

Csak torna ez, ideget edzeni!

Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,

Ha elestél, ujra kezdeni:

E hajsza az Élet, ennyi csak!

Még egyszer villantson szeme rám

Egy sugarat ebbe a ködbe, s én

Ha összedől remény-palotám,

Újra épitem! bár szökevény

Örökké s

Hűtlen

A cél!

 

 Robert Browning

  (Babits Mihály fordítása)

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse....

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni,hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

"Átvonulásod úgy él napjaimban,

mint ruhában az illat, amelyet

nem ismer, nem tud, csak magára szed,

és többé el nem illan. "

  ( Gertrud Kolmar)

 .  

"Ha megfoghatnék egy szivárványt, megtenném! Csak Neked, hogy a szépségét megoszthassam Veled! Azokon a napokon, amikor egyedül érzed magad, építenék egy hegyet, ami csak a Tied lenne! Egy hely a kikapcsolódásra, egy hely egyedül lenni! Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám, a tengerbe dobnám őket! De ezeket nem vagyok képes megtenni! Nem tudok hegyet építeni, vagy megfogni egy szivárványt! De engedd, hogy legyek, amit a legjobban tudok: EGY BARÁT, AKI MINDIG ITT VAN!!!"

 (Ismeretlen szerző)

      (

  .

József Attila

Keresek valakit

Tele vágyakkal zokog a lelkem,

szerető szívre sohase leltem,

zokog a lelkem.

Keresek valakit, s nem tudom, ki az?

A percek robognak, tűnik a Tavasz

s nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,

keresek valakit a Végtelenbe,

loholok egyre.

Könnyim csorognak - majd kiapadnak:

vágyak magukkal messzebb ragadnak -

majd kiapadnak!

Búsan magamnak akkor megállok,

szemem csukódik, semmitse látok -

akkor megállok.

Lelkem elröppen a Végtelenbe,

tovább nem vágyom arra az egyre,

a Végtelenbe.

  .

"Mindig legyen előtted út,

Fújjon a szél a hátad mögül,

Arcodat melegen süsse a Nap,

Földedet öntözze lágy eső,

És mindaddig, amíg nem találkozunk,

Hordozzon az Isten a tenyerén."

(Kelta-Ír idézet)

Szavak nélkül

Úgy gondoltam valamikor, hogy a

vakító narancsszínű reggeleken,

újraélednek a már eltemetett álmok,

vágyak, remények a megvilágosodott

emberi agyban, mint ahogy újraélednek

a mesebeli hétfejű sárkányok, és a

Nap új arca is az erdőszéli vízmosásban.

de ma reggel reménytelen és szomorú

vagyok, s lám, te is csak szavak nélkül

kiáltasz értem, hiába, mert a gyászos

fehérségű örök ismeretlenség, folyton

elkülönít bennünket egymástól, s az

emberektől. közös múltunk immár,

szétszóródott, haldokló gyöngyszemek

az időben...

(Szécsi Magda)

"A szerelem csak egy jelenet egy rossz filmben,

A meghasadt szív is csak egy régi nóta,

Te is csak egy hatalmas probléma lehetsz,

Probléma, mely ismeri az utat a szívemhez. "

(Meg Cabot )