Vénusz és Mars gyermeke

"... az élet olyan, mint egy kétszínű, kegyetlen varázsló: ezer csodával bűvöl el bennünket, hogy annál fájdalmasabb legyen, amikor hirtelen visszaveszi összes ajándékát, és a szenvedés meg a bánat tengerét zúdítja ránk."

(Nora Roberts)

"Olyan gyorsan elszalad... Egy szempillantás, és az élet, amit ismertünk örökre elmúlik. Mi meg csak állunk ott és magunkat kérdezzük:

- A szerelmem hogy hagyhatott el?<<

- A szépségem mikor kezdett hervadni?<<

- A barátom miért változott meg?<<

- A képességeimhez mérten a lehető legjobb anya voltam?<<

 Na persze, vannak emberek, akik tudják, milyen gyorsan múlik az idő. Ezért olyan eltökéltek, hogy megszerezzék, amit akarnak, még mielőtt túl 

 késő lesz."

   (Született feleségek)

Felismerés

Törött szárnnyal

jöttem e világra

angyalt játszani neked.

Későn vettem észre,

tudnék repülni is

veled.

(Kántor Irma)

" És valaki megint csodát

Tudott művelni bennem

És van újra van a világ

És van benne hova lennem.

.

Mert ennyi csak szeretsz és szeretlek

Milyen egyszerű ez tényleg

És mindegy hogy tetted vagy tetteted

Az örök átlényegülésnek."

(Vas István)

"A szerelem (...) olyan, mint a felhők az égen, mielőtt előbújik a nap. Nem érintheted meg őket, jól tudod, de érzed az eső illatát, a virágok és a szomjas föld örömét egy forró nap után. A szerelmet sem tudod megérinteni, de érzed a boldogságot, amely mindent áthat. "

(Anne Sullivan Macy)

,,Kiderült, hogy az vagy, akinek gondoltalak. Én sohasem játszottam meg magam, végig őszinte voltam. Végül mégis engem aláztak meg. Csak, hogy tudd elmondom, hogy tudom mi az, attól félni, hogy megmutasd önmagad. ÉN féltem, de már nem félek. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások, mert hiszek önmagamban...és tudom, hogy minden rendbe jön. Bár nekem nincs családóm, se munkám, se pénzem tandíjra...mégis téged sajnállak. Tudom, hogy a srác aki az e-mail-eket írta ott van benned...de nem várhatok rá...mert rád várni olyan, mint esőre várni aszályban...hasztalan és időrabló."

(Los Angeles-i tündérmese )

Bárcsak én lehetnék az eső, úgy talán összeérhetne a szívünk, ahogyan az esőben összeér az egymástól örökre elválasztott föld és ég.

(Bleach c. film)

"A hídon állok, várok a sötétben.

Azt hittem, mostanra már itt leszel.

Semmi sem történik, csak az eső esik,

sehol egy lábnyom a földön.

Figyelek, de sehol egy hang. "

(Avril Lavigne)

Rabod lévén, más dolgom mi legyen,

Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?

Életem üres, vesztegethetem,

Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.

.

A világhosszú időt se szidom,

Fenség, folyton az órát lesve érted,

S felejtem, bár keserű volt nagyon,

Hogy szolgád egykor távozásra kérted.

.

Kérdezni sem merem féltékenyen:

Hol jársz s miért? Semmit se gondolok,

Legfeljebb sóhajt rabszolga szívem,

Hogy akikkel vagy, milyen boldogok.

.

Oly bolond ez a szív, hogy bár teszel

Egyet-mást, rólad rosszat nem hisz el.

.

 (William Shkespeare: Szonett)

Újítsd erődet, édes szerelem;

Ne mondják: élet tompább, mint az éhség,

Melynek, bár ma torkig lakva pihen,

Étvágya holnap újra feni kését.

.

Tégy így te is; és ha éhes szemed

Ma gyönyörök el is nehezítették,

Holnap nézz újra: így nem öli meg

Szellemed az örök túltelítettség.

.

E bús időköz legyen óceán két

Part közt, ahová folyton kiszalad

Két szerető, s a másik visszatértét

Látva mindegyik egyre boldogabb.

.

Vagy mondjuk télnek: épp, mert oly sivár,

Háromszor oly szép utána a nyár.

(William Shkespeare: Szonett)