Vénusz és Mars gyermeke

"ÁLMOMBAN magányosat, csendéletszerűt szeretkeztél! A kifejezés és a technika tökéletes volt, de azért tudd, hogy AZ NEM ÉN VOLTAM, hanem a Zsolnay-váza, na, de látványnak akkor sem volt utolsó..."

(Szécsi M.)

Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,

mint tenger ömölsz el érzékeimen,

mint tenger ömöllek én is körül,

aztán part s tenger összevegyül,

.

s együtt, egymás partján heverünk; -

vagy nyári réten ringat gyönyörünk,

s mi vagyunk a virág, az illat, a nap

s a lepkék bennünk párzanak; -

.

vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,

azok is oly tengerszerüen

lüktetnek és hullámzanak,

egymáson átáramlanak; -

.

vagy mit tudom én! - - Részeg vagyok,

húnyt szemmel apadok, áradok,

és ahogy a csókodba veszek,

a mindenséggel keveredek,

.

s a mondhatatlant mondanám,

de összevissza dadog a szám,

hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,

s szikrát vet a test és fellobban a perc -

.

óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -

Villámok vad deltája szakad

lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,

érzékeink káprázó tengerén.

.

(Szabó Lőrinc)

TITOK

A szíved: nagy, örök titok,

és ajtaját ki nem nyitod.

A lelked mélye: rejtelem,

és nem engeded sejtenem,

mi zajlik benne szüntelen.

De ha szemed reám nyitod:

nincs rejtelem, és nincs titok.

(Szilágyi Domokos: )

Még most is várlak

Május van.Akácvirág illatában várlak.

Erős napsütésben hűsöt adó árnyak

a fák.Gondolataim messze szöknek.

Hozzád.Kábultan bámulok és a könnyek

engedetlenül folynak az arcomon.

Letörlöm.Felszárad.Nem panaszkodom.

Hívtalak százszor.Kértelek.Érthetted.

Alázatos voltam.Nem könyöröghettem Neked.

Ígértél örökkön.Kérkedtél.Bíztattál.

Mégis fordult veled a világ.-Pedig kívántál.

Éreztem.Tudtam.-De a szíved ugyanaz maradt.

Május van.S én még most is várlak.

(Tatai Melinda)

"A bizalom törékeny kincs. Ha egyszer elnyertük, óriási szabadságot kapunk általa. De ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni. Az igazság persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok, akik legközelebb állnak hozzánk, becsaphatnak, és idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerülheti el legegyszerűbben azt, hogy megégesse magát."

(Született feleségek)

"Veszélyes nők élnek a mai világban. Néhányuk szerető, akik nem látja tettei következményét. Néhányuk felbőszült feleség, akiket elárult egy szerettük. Mások ragadozók, akik agyafúrtan csapdákat állítanak, hogy elérjék, amit akarnak. Ha olyan balszerencse ér, hogy összeakadunk egy ilyen veszélyes teremtménnyel, a legbiztosabb, amit tehetünk, hogy elmenekülünk, amilyen gyorsan csak tudunk."

(Született feleségek)

Richard Carlson Benjamin Shield: A szív csodája

A fájdalom csakugyan összetöri a szívet, védtelenül hagyva ezáltal a szív gazdáját, ilyenkor mégsem a kifosztottság érvényesül, hanem éppen ellenkezôleg, megnyílik számunkra a lehetôség arra, hogy valóban jelen legyünk a tulajdon éleünkben, s megzendüljenek szívünk húrjai.

Az igaz szeretet nem azt jelenti, hogy igyekszünk megváltoztatni vagy uralmunk alá hajtani a másikat, hanem azt, hogy éppoly fontos számunkra az, hogy a másik jól érezze magát, mint az, hogy mi jól érezzük magunkat. A valódi szeretet minden közös cselekedetünk alapja.

A harag is a szeretet megnyilvánulási formája, lehet tisztító ereje is. Fontos megérteni, miközben tulajdon haragunkkal és mások haragjával viaskodunk, lényegében korlátokat állítunk fel, és elfogadjuk azok létezését. Ha nem is látszanak annak, ezek a korlátok mégis segítségünkre vannak a valódi szeretet felé vezető utunkon.

Hozhatunk a világba szeretetet, de válhatunk a szeretet kerékkötőivé is. Minden döntésünk fontos lépés lehet a szeretet ösvényén.

Minden tettünk, bármily csekélység legyen is az, befolyással bír a világra. Lehetünk a problémák okozói, de lehetünk azok is, akik megoldják azokat.

Meg kell dolgoznunk azért, hogy biztonságot teremtsünk egymás számára, amelyben a szív fejlôdni és működni képes.

Az igazi szeretet rákényszerít minket arra, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek, hogy mind önmagunkról, mind pedig azokról, akiket szeretünk, az igazságnak megfelelôen gondolkodjunk.

A szeretet nem más, mint szüntelen megnyílás magunk és a többi ember számára, óhaj, hogy befogadjuk és továbbadjuk a megosztott élet, az együtt megélt percek örömét.

Ha azért szeretünk valakit, mert olyan, amilyen, és nem azért, mert ráillik a kép, amit róla magunknak megalkottunk, akkor felébredünk álmunkból és abbahagyjuk a képzelgést.

Nemcsak a fájdalomnak és a haragnak, de a hibáinknak is lehet léleknövelő ereje. Aki tökéletesnek hiszi magát, az csalódni fog. Szeressük a hibáinkat és tanuljunk belôle, mert hiányosságaink is közelebb vihetnek minket az igazi szeretethez.

Ha az lesz életünk legfőbb célja, hogy a szeretet forrásává váljunk, akkor az életünk csodálatos, áldott, szeretetteljes utazás lesz.

Valamennyiünknek szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, éppen ezért, aki ítélkezés nélkül meg tudja hallgatni a másik embert, máris olyasmit tett, amire csak a legnagyobb szeretet képes.

Ha igazán szeretni akarjuk az embereket, elôször is békét kell hagynunk nekik, azaz hagynunk kell, hogy olyanok legyenek, amilyeneknek megszülettek, és nem olyanok, amilyeneknek mi szeretnénk ôket látni.

Az igazi szeretet sohasem válik eszközzé, mert lényeges eleme az, hogy a másikat hagyja létezni.

"Az „elkúrtuk" 8 betűs szállóige, azért nem kopik el az agyakban, mert hiteles, igaz, megélt élményből TÁPLÁLKOZIK... (fene az étvágyát!)"

(Szécsi M.)

"Mondd! Nálad minden kötődés merevedéshez vezet?"

(Szécsi M.)

"Hogy mit lehet szeretni benned? Sok mindent!!! Az okosságodon, a szépségeden, az érzékenységeden túl azt is, hogy képtelen voltál a hatalom kiszolgálójává válni! Így nincs szükséged arra, hogy bármit is feladj eddigi életedből, mint 10 emberből 9 és félnek..."

(Szécsi M.)