Vénusz és Mars gyermeke

 Ez a reggel nekem nagyon szomorú...s egyedül te segithetsz rajtam.......

Szabó Lőrinc: Ujjaink Úgy bújtak össze ujjaink, csókolva egymást kétszer ötcombjukkal, mint szeretkező,fantasztikus kis állatok; úgy fuldokoltak ujjainkegymásban tehetetlenül,mint elitélt, vak rabok ahalál ketrec-vasai közt; irigyeinktől ujjainkmégis oly…

Szabó Lőrinc: Oltó képzeletRólad beszélni féltékeny vagyok, szóra, betűre fösvény! Szellemek hogyha lehetnénk (testnélküliek, de érzők!), óh, az még jobb volna: jobb annál is, hogy most rád hajolhatok s karod nyílik, nyíló karod remeg s befogadsz s úgy…

Néha kérdezem:vajon mért, mért pont így történt?Milyen érv tart itt még mindig mellettem?Kérdem kinek köszönhetem.Ide tartozol, hisz az ég ő küldött értem,Te vigyázol most rám, hogy el ne tévedjek az élet ezer útján.Mert ennek így kellett lennie!Senkinek nem kellett…

 Szerelmük épp oly reménytelen volt, mint a miénk....