"Jó néhány éve rohant már. Sőt, nem csupán rohant, de mindeközben nem élte át az eseményeket. A pillanatokat. Egyik dologból a másikba kapott. Csapongva olvasott, pihent vagy éppen evett. Ha könyvet olvasott, egyre többször azon vette észre magát, hogy miközben falja a sorokat, gondolatai más irányba kalandoztak el. Pihenése zaklatottá vált, gondolatai, teendői, felelősségérzete nehezen engedte szabadulni. Mindez pedig azt eredményezte, hogy felgyorsult körülötte a világ, kezdtek elrepülni mellette az évek. Azt vette észre, hogy peregnek a hetek, miközben kipipálja a kipipálni valókat...S ha visszatekint...Ez ijesztette meg igazán. Alig látott, érzett valamit. Mit csináltam én akkor? Milyen voltam ott? Mit szerettem, mitől féltem? Érezte, hogy ha nem változtat emlékek nélkül marad."
.
/Légrádi Gergely/
Utolsó kommentek