Vénusz és Mars gyermeke

"Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam. "

"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem."

"Ha ki akarsz sétálni az életemből, szólj és veled megyek."

"A fájdalom új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele."

Majdnem...

.

Ez majdnem olyan,

mint a hópehely.

Van és nincs.

Az érzés

könnyen olvad el.

Olyan, mint a dallam,

mint egy halk zene.

Megérint és elszáll.

Szenvedek nélküle...

Demján Irén Írisz

Egy éjjel

Az ablak alatt egy éjjel elsuhant az ősz.

Az esővert ablaktáblán a cseppek

könnyként csorogtak. A fákról peregtek

rozsdaszín levelek, és szél fújt, hideglelős.

Most csak az esőt hallgatom éjjel, és

azt, hogy dobol a rozsdás pléh-eresz.

A kéménykürtőben ott hangversenyez

éjjelenként a szél, züllött zenész.

Hallgatom mélán, rezzenéstelen.

Talán épp erre a gyászra húzza:

Sapka alatt madár...Lábát kirúgta,

dermedt szemében ott a végtelen:

vagy a megkésett virágról zenél,

mely rosszkor bújt elő, és most beteg:

virágzik, de mihasznán, lengeteg,

míg sárba nem sodorja majd a szél.

Kint nyöszörgő fák, eső zenéje,

részeg nóta száll az út felett...

Az éjben furcsa mód összerettenek,

mintha egy jeges kéz szívemhez érne.

Ivan Minatti

/Ford.:Fehér Ferenc/

"Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben ,sajnos ,a legritkább is:VÁRNI TUDNI. Türelemmel várni egy levélre,egy találkozásra,egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra.A telt szív nyitott kapujában BIZALOMMAL várakozni.Egészen addig várni, amíg reményünk kitart."

Jókai A.

Voltál már úgy, hogy azt érezted, rád tört a "kis zöld szörnyeteg"...pedig te nem szoktál féltékeny lenni....hadakozol kézzel,lábbal, ésszel.....az érzés ellen, de annyira nehéz...

Összehúznád magad olyan kicsire, hogy elférj a zsebében, csak hogy vele lehess....de nem lehet...és ő még azt se tudja, hogy te egy picike zsebre vágysz a szive fölött.

...vagy igen....lehet hogy mégis... de túl okos ahhoz, hogy elárulja magát....vagy túl gyáva ???... hogy egyetlen szót is kiejtsen , leírjon....

Köszönöm

Egyetlen jó az életemben

te voltál, te vagy, te leszel.

Kapocs, mely az élettel összekötne,

van ezer meg ezer,

de mindegyiket, bármely pillanatban

szétszakítom mint pókhálószövetet.

Hogy voltam, hogy vagyok, hogy leszek:

köszönöm neked.

(Képes Géza)

A fáradt szív panaszai.....

Halkan, most halkan beszélj!

Csak az őrület szül vad hangokat...

Finoman érlelt, lágy szavakkal

öleljen át a pillanat!

.

Ne mondj semmit, csak nézz rám!

Talán szemed beszédesebb,

és mindent jobban megértek,

ha lelked tükrébe nézhetek.

.

Túl sok a zaj - belefáradtam.

Símogasd hát a lelkemet!

Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,

ahogy az égett, lüktető sebek.

.

Gyógyírt keresek, vigasztalást,

szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...

Valamit, amitől újra vonzó lesz

ez a forrongó, vad világ.

.

Bodnár Éva