Vénusz és Mars gyermeke

          Vágy....  

 

"Ha újjászületnék,

 Halva jönnék e világra,

 Többé semmire sem vágyva

 Mit nyújthat nekem e létezés

 Elrohadt, torz magánya"

 

(Csókási Balázs)

              Tavalyi szerelem

 

                   Emléke visszacsillog

                s olykor arcomra tûz,

                arcomra, mely fakó

                s elmúlt évekbe néz.

                Fényes volt, mint a csillag,

                forró volt, mint a tûz,

                s édes volt, mint a méz. 

 

                Még néha visszacsillog,

                de már nem bánt, nem ûz,

                enyhén simogató,

                mint hûs, testvéri kéz:

                Lehullott, mint a csillag,

                elhamvadt, mint a tûz,

                elolvadt, mint a hó,

                s megromlott, mint a méz.

                        (Dsida Jenő)

"Önzetlenség szobra vagy.
Sohasem kérsz, mindig adsz.
Mint a jég, ha új tavasz
Halott csendből dalt fakaszt,
Olvad szíved, hogyha kapsz,
Kínok közt is hű maradsz,
Fájjon bárhogy is neked,
Akit egyszer is szeretsz,
Tegyen bármit is veled
Adjon ólom -könnyeket
Vagy sötétlő felleget,
Mely gyötrő démonként lebeg
Csendes álmaid felett
Hogy bársonyfinom lelkedet
Ezer viharral tépje meg.
Ha csontig hatol is a seb,
Mit igaz lényed kapott,
Ki csak önmagából adott,
És szőtt tiszta álmokat
Nekünk, kik a kárhozat
Tüzébe tartva két kezünk,
Önmagunk testéből eszünk,
Még akkor is nyújtod kezed,
És kristályként ragyog szemed,
Majd szégyen szülte könnyeink,
Tüzében égő lelkeink,
Bűn ráncolta homlokát,
Finom csókkal hűti szád
És mosoly nyílik arcodon
Pedig belül félsz nagyon
Attól, hogy megesik veled
Valaki téged is megszeret. "

   

(Csókási Balázs)

Nemes Nagy Ágnes:

Szomj

 

Hogy mondjam el? A szó nem leli a számat:

kimondhatatlan szomj gyötör utánnad.

-Ha húsevő növény lehetne testem,

Enyém lehetnél illatomba esten.

Enyém lehetne langyos,barna bőröd,

kényes kezed,amivel magadat őrzöd,

s minden omló,végső pillanatban elmondja:

mégis önmagam maradtam.

Enyém karod, karom fölé hajolva,

enyém hajad villó,fekete tolla,

mely mint a szárny suhan,suhan velem,

hintázó tájon,fénylőn,végtelen.

Magamba innám olvadó husod,

mely sűrű,s édes mint a trópusok,

és illatod borzongató varázsát,

mely mint a zsúrlók,s ősvilági zsályák.

És mind magamba lenge lelkedet

(fejed fölött mint lampion lebeg),

magamba,mind,mohón,elégítetlen,

ha húsevő növény lehetne testem.

-De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem

Szeretsz,szeretlek. Míly reménytelen.

 Nemes Nagy Ágnes:

"A szeretet táplálkozás: a másik személyből táplálkozunk, aki szinte a vérünkbe ivódik."

( J.L.Picoult)

KÖRÜLÖTTED BOLYONGOK

Belső zsebedbe bújva

lehetne élni szépen

dobogós boldogságban

halálig szívverésben.

(Szécsi M.)

 " Ma olyan szép volt a reggel! A törökmogyoró-fa levelein keresztül zöld, lila, rózsaszín, sárga fényekben láttam a szemed, és a szemem egy volt veled. Aztán felébredtem és kiderült, hogy tegnap este van. Nem volt érintkezési pontja a két napnak (bár, látszólag nekünk sincs), de ettől nem volt csalódottság bennem, mert ott maradtunk ketten az álombéli reggelben, zöld, lila, rózsaszín, sárga fénynek, angyalok szemének: szépnek, nagyon szépnek..."

    (Szécsi M.)