Ősz nélküled...
.
Tépett táj öleli a tél derekát
lépteim nyomán nedves avar
mely ontja bomlott élet szagát
s minden szégyent eltakar.
.
Meztelen fák sima teste
tör utat égbe mindhiába
ordítanak minden este
mozdulatlan, hajnalt várva.
.
Tőled sír a jégbe zárt patak
hulló lomb suttogja neved
arcod tükrözik a tavak
holt minden, mert nem lehet veled.
.
Téged üvölt a föld s a szél
az erdő sűrű ködben áll.
Szürke ösvényén útra kél
s bolyong szüntelen a halál.
.
Purgely Kitti
Út ...
Elindultam az úton.
Kicsit tán egyedül,
Mint mikor éj csendjébe
Lágy szellő hegedül.
És mosolyogtam a napra,
Csillagos könnyem hullott éjjel,
Akár maró kínnal vertek,
Akár elemésztő kéjjel.
És hiába csapódott hozzám
Percnyi időkre egy-egy társ,
Viharos estéken mégis
Magányt talált a villámlás.
És hosszú utak után most
A te mosolyoddal ébredek,
Erős vállad a támaszom,
S ha tudlak, én is védelek.
És látom már végét az útnak,
S te, ki mellém szegődtél, édesem,
Hozzám tartozol, mint mához a holnap,
Mint testhez a szív; lüktetve, véresen
Anita Scythe
HA RÁMFIGYELSZ...
.
Lélekzetem gyorsan tünő
ködöt lehell az ablakon;
homálya holdja egyre nő,
ahogy magamat faggatom.
Mi hozhat még nekem vigaszt?
Szerelmem is bogozhatatlan,
sugárzik mint a fájdalom
és éjjelenként fölriaszt.
Kabátom belső balzsebében,
épen szivem fölött a tiszta toll.
Rosszkedvem füst ott fenn a nyári égen
s ki gondol rám, ha most az égre néz?
s ki válaszol? magamban van honom.
Ablaknál állok, itthon, s mégis úgy,
mint hullámverte zátonyon
berajzolt testü tengerész.
Kéken lebeg az ég felettem
s ázott esernyők bánata csorog
bennem ma hajnal óta már.
Hiába ég a nap felettem,
lehangol, mint a másnapos szakáll.
Sötét a bánat kútja s mint a jég,
de tükrén mégis ott borzong az ég,
mélységbe hullott életem elé is
így tartja védő két kezét a kék.
A bánat így emel fel égre mégis.
( S nem tart soká. Ha rámfigyelsz,
majd egyre égibb hangot hall füled.
S a végső szó után meséld el,
hogy bordán roppantott a rémület.)
Radnóti Miklós
"Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy?,,
.
(Hans Christian Andersen)
"Ha két ember szereti egymást, az mindennél fontosabb, az csoda és a legtermészetesebb dolog ezen a világon. Ezt éreztem ma, amikor egyszer csak virágzó bokorrá változott az éjszaka, és eperillatú volt a szél, és rájöttem, hogy szerelem nélkül legföljebb szabadságos halottak lehetünk csupán, néhány adat, meg egy véletlen név, és semmi több, akár meghalhatunk."
Erich Maria Remarque
Egyedül ...
.
Hideg, sötét éj van: itt ülök szobámban
Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül...
Odakint a hüvös, őszi éjszakában
Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedűl.
Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat,
Mint az elmulásról?... Ismerem e dalt...
Édes reményekről, amelyek csak voltak,
Melyeknek emléke őrületbe hajt...!
.
Virágot dermesztő, novemberi szellő
Ne zúgd e siralmas, síró éneket,
Ami régen elmult, ami vissza nem jő,
Sirjokból ne ébressz tört reményeket!
Hiszen e bolond szív, hogyha már nem érez,
Szép reménye, vágya mind, mind tova szállt,
Nyugodt, de ha egyszer öntudatra ébred,
Kéri a megváltást, kéri a halált!...
.
Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél,
Feledni akartam, altatni szivem,
Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél?
De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen...
Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod
Az emlékezésnek régi lángjait,
Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog,
Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt...!
Ady Endre
.
"Minden valamirevaló szerelem halálugrásszerű élmény."
Vavyan Fable
Igazgyöngyök...
.
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
s a kék vizeken tündökölt a hold,
tündér leány állott a tenger partján,
s a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
.
De egy este... messze észak felől
orkán hadával érkezett a tél,
a tündér sírt és fényes könnyeit
zúgó tengerbe hullatta a szél...
.
Aztán elment... a tenger várta, várta,
és fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
sötét vizén nem tündökölt a hold...
.
S a mélybe hullott tündér-könnyekből
lettek a fényes igazgyöngy szemek...
A gyöngyhalász néha megtalálja
a mélybe rejtett tündér-könnyeket...
.
Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
és verseim az igazgyöngyszemek...
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
s azóta néha gyöngyszemet lelek.
.
Wass Albert
"Támadni kezd a szél
Nincs több hír, nincs levél
Alacsony alkonyat
Hűti le
Magas lázamat
A Nap még felragyog
De fagyot hoznak a hajnalok
De félni nem szabad
Amíg csak élsz
A Télre várni kell
Ó a télre várni kell
Hogy hóval fedjen el
És ne ébresszen fel
Örök álmomból
Örök álmunkból...
Minden, ami szép volt
Minden, ami ránk várhat még
Már bennünk van rég
A szemünkben ég
A Tűz"
/Ákos - Minden, ami szép volt/
"Volt egyszer egy szerelmes férfi. Kedvese a tenger túlon élt. Egy virág szirmára írta szerelmes üzenetét. A szirmok megmozgultak és elrepültek a lányhoz. Egy legenda szerint így született az első pillangó. Néhány lepke csak egy hétig él. Egy hete van, hogy párosodjon, majd a hetedik napon meghal. De az is lehet, hogy élete második percében egy rovartűvel a hátában végzi."
/ismeretlen/
Utolsó kommentek