Vénusz és Mars gyermeke

 Vénusz járat a Jupiterig

.

Ma nem gubancolódtak fonataink össze,
ma féltő gonddal vasaltam rád magam,
míg hajtókádról gyűrött szöszök hulltak,
álmatagon mentünk, ránctalan.

Ködpaplant húzott itt-ott a pirkadat,
fák lebegtek a szendergő tájon,
száz színt locsolt szerte az ősz keze,
teleharsogta pompájával álmom.

Határok mosódtak a kitágult világról
s ingujjra vetkőzött a hirtelen bősz-futár;
narancsos íz csorgott végig karunkon:
a puha tenyerünkbe csókoló napsugár.

Rövidült árnyékunk elfogyni látszott,
íriszünk csöndjébe izgága Hold gurult,
fáklyaként égett, ahogy öledből néztem,
összefont kezünkben simult a múlt.

Bíbor Kata

.

Álmodott szerelem

.

Csend ékelődött zajos délutánba,
Hallgatag szívbe emléked bezárva,
Üvegburába rejtett e pillanat,
Lelkedhez a lelkem ácsol hidakat.

Te, ki a szeptemberi alkonyatban
Jössz, szemembe könnyeket csalogatva,
S szívemet lopva sodrod magad felé, -
Mágneses távolodba betemettél.

Egy nyár erejéig képzeletemből
Száműztelek, s mégis az arany őszből
Nem várt pillanatban tettenértél,

S fénylő pókhálódon lelkembe léptél,
Mégis ez álmodott szerelem a való,
Mely táplál, ha majd hullani kezd a hó.

Nagy Zsuzsanna

"Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom."

Tisza Kata

"Lágy vagy és idegen,

Hozzám repülsz a széllel,

Álom terem a szemeden,

Ha mellettem alszol el. "

Ákos

"Mint amikor a gyermekek sírnak,

Ha éjjel rossz álmot látnak,

Belül úgy izzik a bánat.

Az emlékek csendben fájnak. "

Ossian

"És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után. "

Danielle Steel

"Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy ... de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla."

ismeretlen szerző

"Megtehetnéd - a kedvemért -

Hogy lábujjhegyen távozol.

Halkan csukod az ajtót életemre.

Elmész szépen, és nem kukucskálsz,

Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz."

Szabó Győző Gyula

"Lóbáltam a lábamat az ágy szélén és fütyültem, tudnod kellett volna, hogy valami baj van, hogy nem vállalom, és nem bírom elviselni az emlékeidet. (...) Ha csak cseppet gyanakodol, ha egyetlenegyszer eszedbe jut, hogy jobban rám figyelj, nagyon figyelj, úgy, ahogy a testemre szoktál, amelyet jobban ismertél már nálam, talán észreveszed, mennyi szenvedést okozol nekem, anélkül, hogy akarnád, és észreveszed, hogy kapálódzom és hadonászom valami híg, átlábolhatatlan gyötrelemben, amelyet te idézel a fejemre emlékekkel és emlékeztetésekkel. "

Szabó Magda